Lemaradva

A hétvége azzal kezdődött, hogy sok-sok év után, ismét eljutottam "sportolni", ahogy a fiúk mondják. Hetek óta készültem a nagy eseményre: Spinningelni megyek! Miért pont ez a sport? Tavaly még Urammal jót mosolyogtunk, amikor Csaba barátunk mesélt róla, most pedig....Az okok: mert nem szeretek ugrálni és nem szeretek gyúrni, nem szeretek egyedül "küzdeni" és mert szeretek tekerni. Van benne kihívás, küzdelem...Hát igen, küzdelem az volt. Pont egy évvel ezelőtt ültem utoljára kerékpáron. És egy év a mi korunkban már egy év :), igencsak berozsdásodtak az izmaim. Az első tíz perc egy haláltusával ért fel, de aztán megszépült a világ. Bírtam tekerni, kiállni és már nem lestem minden másodpercben az órát, hogy mikor mondja Feri, hogy akkor pihenünk egy kicsit. Kicsit lassan mozogva, remegő lábakkal jöttem haza, de teljesen feldobódva.
És ezalatt mi történt a három gyerkőccel? Apa próbálgatta a nagycsaládos apukai létet, mert eddig ilyen élménye nem volt. Még egy órára sem. Egyedül segítség nélkül. Az első telefont az indulásomtól számított második percben kaptam, hogy azonnal jöjjek haza ;-)! De mivel nem tettem meg, így remekül elboldogult a gyerkőcökkel. Engem már egy teljesen idilli családi kép fogadott :). Mehetek máskor is :) :)!
Meglepetés vendégek. Zoliék sokszor mondták, hogy jönnek és mindig közbejött valami. Ezért hatott ránk a meglepetés erejével, hogy pénteken este tényleg megérkeztek.

Kristóf és Gergő remekül játszottak a mi két fiunkkal, viták nélkül teljes egyetértésben. Nem tudom, hogy a két fiú otthon is ennyire jól viselkedik, de amit láttunk, az lenyűgözött minket, s remélem a mi fiaink is ilyenek lesznek néhány év múlva :).
Szombat hajnalban Rékuci sokszor felébredt és kicsit nehezebben vette a levegőt. Kapott homoepátiás orrsprayt, ,majd kapott Coryzaliat összetörve és perceken belül sokkal jobb hangulata lett és nem is lett semmi baja később sem. Csacsigolás volt tervezve programként, de nem akartuk Rékucit kivinni a hidegbe, így maradtunk a keszthelyi zárt programoknál. Csatlakoztak hozzánk Dorkáék is, s együtt megnéztük a Babamúzeumot és a Csiga Parlamentet, természetesen a Vadász múzeum és a Modellvasút kiállítás sem maradhatott le. Az első kettőt hamar megnézték a gyerkőcök, de az utóbbiakat többször oda-visszarohangálva, hosszú időn keresztül nézegették, pedig mind a hét gyerek többedszerre látta már.


Romantikus pikniket követően volt egy kis pergetés is a hévízi csatornában, amire a mi gyerekeink nem nagyon emlékeznek, mert szerencsésen átaludták, annyira, hogy csak arra ébredtek fel, hogy hazaértünk. Itthon pedig folytatódott a jó hangulat luficsatával, építkezésekkel, vonatozásokkal. Közben megsült a finom szarvas, amit Zoli lőtt nekünk és Apa készített el. Belaktunk, úgy hogy mozdulni sem bírtunk, így lehetett egy újabb görbe estéje a fiúknak, amit viszont most Lackó is remekül bírt.
Vasárnap reggel ennek megfelelően nagyon későn keltünk, a vendégeink még el sem indították az autójuk motorját, amikor Apa kijelentette: vagy 5 percen belül összekészítem a családot az úszásra, vagy nem megyünk. 5 perc múlva az egész család úszócuccostul az autóban csücsült és mehetünk a babaúszásra :). Apával egyeztetve nem vittem Rékucit víz alá és csak azokat a feladatokat csináltam, ami szimpatikus volt, Rékuci remekül bírta, kivéve a hanyattfekvést, de azt itthon sem szereti. A fiúk is nagyon élvezték az úszást, Lackó állandóan be akart ugrálni a vízbe, Marci pedig hol mellettem, hol Apa mellett úszkált, merült, játszott. Éppen vízilabda meccs volt az usziban, így nehezen szakadtunk el. Fiúk csak nézték és nézték. Marci ki is jelentette, hogy ő vízilabdázni fog. „De az edzőnek szót kell fogadni!” NEM! volt rá az egyszerű válasz:).
Délután pedig itthon pihengettünk, készültünk az utolsó ovis napra.
Hétfőn mindenki lelkesen ment „dolgozni”, aztán pedig meglátogattuk Dorkáékat. Nem irigyelem a szomszédokat, mert a gyerekzsivaj kicsit hangos volt. És ha belegondolok, mi lesz ott vasárnap dupla ennyi gyerekkel ;-). És miért utolsó ovis nap? Mivel a csoport nagycsoportosai Erdei oviba mentek, így a középsősök nem mehetnek oviba ezen a héten. A jövő héten pedig azért nem, mert iskolai, őszi szünet lesz. És igen az én formám, hogy ezalatt a két hét alatt tudja le Uram az e havi ügyeleteket.

Szösszenetek:
-Mit csinálasz Marci az összegyűjtött pénzzel?
M:- Vonatot veszek. Rékucinak, mert nekem és Palkónak van, de neki nincsen.

A:-A férfiak elmennek pecázni, minket gyerekeket, nőket pedig itthon hagynak.
LP: Én, férfi. Én megyek.

M:-Anya, gyere gyorsan. Fáj a szívem! és szorítja, tényleg a szívét a kezével.

A:-Mesék Jézusról.
M:-Nem Anya, Jézus Krisztusról.

M: Anya, a Palkóval eldöntöttük, hogy nem veszekszünk többet. Inkább megegyezünk. Látod most is milyen szépen leültünk egymás mellé….


Tudatos vásárlók:
M: Anya, ezen a terméken nincsen rajta a magyar zászló. Ezt nem veheted meg!
percekkel később...
A: Marci, a gumicukron sincsen rajta a magyar zászló. Mi legyen vele?
M:rövid gondolkodás: mh, ez még belefér :)! (Azért az autóba bepakoláskor leellenőrizte még egyszer, hogy mindegyik magyar termék-e, amit vettünk :))

Rékuci kicsit veszített a tündéri jelzőből, éjszakánként elromlott és sokszor ébred hajnalban, bár szerencsére utána alszik reggel. Teheti is, hiszen most nem kell az oviba 8 órára beérnünk :).


Hétfőn megtette élete első önálló 1 méterét. Dorkáéknál a földön addig küzdött, míg eljutott az egyik játékig. Ma pedig forgolódva próbált megszerezni egy játékot. Az teljesen megszokott, hogyha valaki hátra leteszi, egyből fordul hasra. Háton utál lenni. Ha valaki csak közelít vele, hogy háttal fektesse le, már sír és rugdal, hogy neki ez bizony nem tetszik. Imád a székében trónolni, imádja a fiúk nyúzását, bár éles hangon jelzi, ha nem tetszik neki valami. Keservesen sír, ha egy játék túl messze van és semmi esélye nincs elérni. A közelebbi játékokért megküzd. De ha újságról van szó, akkor a nagyobb távolság sem jelent akadályt :o. Az evészet eddig sem érdekelte, mostanában pedig pláne nem, de azért így is nagyon szép hurkás. A súlyáról fogalmam sincsen, de gondolom nincs vele probléma.

Apát bűvölve:


László Herceg: eljutottunk a „nem hallom” korszakba, vagyis szívesen elereszti a füle mellett a különféle szülői kéréseket. Bár az első közös, itthoni nap nehezen csiszolódtak össze Marcival, ma már lényegesen jobb volt a helyzet. Együtt amerikai fociztak, építettek. A keddi nap nagy baja éppen az építés volt, mivel a toronyépítő korszakukat élték a fiúk, ami viszont könnyen leborult és ment a vita, hogy szándékos volt-e vagy nem.

Azóta visszatértek az Állatkert építésre és így könnyebb együtt játszani. Nem dől le állandóan, amit építenek. A Kisherceg egyébként igazi dumagép lett. Állandóan mesél, rendszabályoz. Érdekes, amíg Marci sosem mesél a napjáról ő szépen elmeséli. Erre persze a Marci is lelkesen mesél. Egyre erőteljesebben mutatkozik meg, hogy bizonyos dolgok, csak egyféleképpen történhetnek meg, ha nem akkor jön a haddelhadd!
Közös gombapucolás::


Marci: a nagy építkezések korát éli, most éppen a duplós toronyépítés, vagy a könyvekből vár és csúszda rendszernél tartunk. Szívesen odaadnám neki a rengeteg legót, amit Apjától örökölnek majd, de Rékuci miatt ez a projekt egy kicsit még halasztódik. Az óvó nénik állandóan dicsérik, tényleg nagyon ügyes, de ő is a „nem hallom, mit mondtál” korszakát éli, főleg az esti lefekvésnél.
Mindkét fiú tündérien viselkedik a Rékucival, olvasnak neki, mondókáznak, énekelnek. Főleg Marci a saját maga költötte rímekkel…Réka pedig élvezi, hálásan gagyog nekik és mosolyog rájuk.




Amíg én a naplót írogattam, ők visszaaltatták a Rékát, majd kedvesen csacsogtak egymással, s végül így találtam rájuk a Marci ágyában:


Mivel szépen elaludtak, napló kicsit pótolva, megyek főzni és pakolni :@...