2009. november 21., szombat

Kereken 100.

Jó hír: Marci úgy tűnik meggyógyult. Szerdán még fulladt, de aztán rengeteget javult, már csak arra kellett rávenni, hogy ne szaladgáljon, ugráljon állandóan.
Nagyon várja már az ovit.Teljesen meglepődtem, amikor kérte, hogy vegyük elő a "fejlesztő füzeteket" és számolt, rajzolt, színezett (!!!!!, így végre behoztuk a hittan füzetében az igencsak kínos lemaradásokat :)) és lelkesen csinálta a különböző feladatokat. Kedvence továbbra is az út- és a különbségkeresés.
A toronyépítést ismét lecserélte a vonatozásra. Nagyon ügyes pályákat épít, az 5 váltót remekül használja, ránéz és egyből kombinál, hogy mit hova kell váltani, hogyan kell mennie a vonatnak, hogy mindig a mozdony legyen elől. A pályák, amiket épít szintén nem egyszerűek, hanem legalább 3 körpályát kapcsol össze különbözőképpen. Amikor pedig pályaátépítést tart, mintha az apját látnám, ránéz, cserebelél és pillanatokon belül egy vadonatúj, zárt pályán haladnak a vonatok.
Állandóan a karácsonyra szeretne már készülni. Nehezen fogadja el, hogy még pár napot kell várni a karácsonyi készülődésre. Végül kiegyeztünk: a karácsonyi matricákat már felragasztottuk, de a többi dekorációval megvárjuk advent első vasárnapját...
És amitől az ember elolvad: "nekem nem tetszik az, hogy Anyu, én inkább úgy szeretem mondani: Édesanyám..."

Lackó: nem tudok róla mást írni, mint hogy Dumagép. A viccesebb fajtából :). Be nem álla szája, kioszt mindenkit, dirigál, állandóan a telefonon lógna, ha ezt lehetne bírni anyagilag. Igyekszem rávenni, hogy mobilon ne beszéljen 10-15 perceket :). Persze nem mindent lehet érteni, de azért jól halad.
Kicsit féltem a pénteki naptól, mivel a fiúkra egy általuk nem ismert lány jött vigyázni, amíg én Rékucival úszni mentem. 9-től 1/2 1-ig, remekül bírták. Marci felől nem volt kétségem. De Lackótól kicsit féltem. De megnyugodtam teljesen, amikor hazaértem és azzal fogadott, hogy Enikő ne menjen még, hanem maradjon :). Persze azért huncutkodtak és biztos vagyok abban, hogy a főkolompos Lackó volt: az ebédet nem ették meg, de a túró rudit behajtották.
Lackó etette Rékucit egy pár kanál almalével. Remekül szórakoztak. Az nem derült ki, hogy Rékának az almalé ízlett ennyire vagy Lackóval érezte jól magát. Mindenesetre jókat kacarásztak.
Mondat foszlányok:
"Apa, képzeld el...", "indul a mandula..", "mérges leszek..", "Marci, ha jól viselkedsz...", "Réka, ne szórakozz...", "Réka, figyelj ide, rendesen egyél...", "Galina néni, aki Kanizsán lakik, nincs itthon...", "holnap hívom..", "Doka már rég oviban..", telefonálás közben: "nézd, mutatom...", "megyek iskolába, holnap jövök, sokat kell tanulnom...", "Milukás hoz nekem ajándékot...", "Apa, holnap karácsony, együtt díszítjük a karácsonyfát..."

Rékuci: vízi tündér. Nagyon élvezte a pénteki úszást, nagyokat kacagott, sikongatott, nem zavarta, ha a szája tele volt vízzel, végig csináltuk az összes feladatot, na jó kivéve a hanyatt fekvést, mert azt a kisasszony, ki nem állhatja...Amikor a körszivaccsal kellett volna húzni, úgy, hogy fogjuk a baba kezét és a szivacsot jó erősen, simán felfeküdt a vízre és csak a karját kinyújtva húztam magam után. Nagyon büszke voltam rá.

Apa nem engedi, de kihasználjuk, hogy 3 napig nincsen itthon:

1 megjegyzés:

  1. Aranyos lehet a kis "dumagép".:)))
    Réka lesz a leendő úszóbajnok!:)
    Szkokán fiúk

    VálaszTörlés