Réka születése óta másodszor sikerült eltörni a lábamat. Mindkét alkalommal ugyanott, csak augusztusban a bal lábamat, most pedig a jobb lábamat.
Egy hétig kellene fekvőgipsz. Talán még nyáron megoldható lett volna, de most egyáltalán nem. Maradt a protekció :).
De egy hétig szigorúan nem léphetek rá. Ez persze azt jelentette, hogy mankó, de akkor nem tudok semmit a kezemben fogni, vagy az egy lábon ugrálás (ami ugyan férfitársaimnak nagyon tetszett, de igen fárasztó) vagy a négykézlábazás.
Volt mindegyik. És a 7. naphoz közeledve egyre nagyobb roncsnak érez(t)em magam. Fáj a bal csípőm, a csuklóm, a térdeim és időnként maga a törés is. Volt olyan pillanat, amikor teljesen elkeseredtem, hogy 30 évesen mennyire lepusztult állapotban vagyok.
Aztán persze maradt a humor. Vagyis az egészet a viccesebb oldaláról nézem.
Rengeteg segítséget kaptam, mindenkitől, barátoktól (főleg Zsuzsitól és Pétertől) idegenektől, mindenkitől, de még így is maradt jó néhány dolog, amit nekem kellett megoldanom.
Az egyik legviccesebb dolog a reggeli körjárat volt (szerencsére nem mindennap, mert Marci lelkesen ment a Dorkáékkal oviba), vagyis: fiúk reggeli összekészítése, reggeliztetése, öltöztetése, aztán Réka kenguruban, kimankózás a kocsihoz, Réka beültetése, majd a fiúké. Ovi előtt Rékuci ismételt kenguruba kötése és újabb mankózások :). Vicces látvány voltam: kenguruban lóg rajtam egy kacagó kislány, a két oldalamon pedig egy-egy fiú :).
A legjobb az a reggel volt, amikor szakadó esőben kellett mindezt végigcsinálni. Persze a botom, cipőm vizes lett és amint beértünk a kőre, csúszott rendesen...mentem, mint a csiga...
Az egész napom is szervezettebb volt. Reggel lejöttem az emeletről és bizony estig már nem is mentem vissza. Ha valami fent maradt, hát fent maradt :).
A névnapi buli is meg lett tartva, bár sokan úgy gondolták, hogy nem lesz...de hát egy lábtörés miatt éhezzünk egy egész évet???? Nem mertünk megkockáztatni :).
Ma pedig Apa ügyeletes, de szerencsére Ama lejött hozzánk. Nehéz lett volna egyedül a három energiabombával a bezárt lakásban...
A tegnapi délelőtt viszont sok mindenért kárpótolt. Nagyon régóta először lehettem együtt kettesben a Marcival. Na jó Réka is itthon volt, de aludt. Társasoztunk, együtt játszottunk, beszélgettünk, Apa pedig vásárolt addig Lackóval (aki imádja a vásárlást!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése