Azóta...

Csak kapkodok, az előttünk álló "to do list" oldalas és fogalmam sincsen, mikor fogunk végezni vele, na meg a közben felmerülő egyéb, napi, szokásos problémákkal..szóval küzdünk.

Apa sokat ügyelt az utóbbi napokban, (szerencsére most jön egy kis pihi:)) és a sok ügyelethez párosult a pesti "kirándulás" is, ami a fiúknak nagy élmény volt, nekünk szülőknek pedig egy rémálommal ért fel. De kicsit megnyugodtunk Rékuci miatt, nagyjából elintéztük a pesti dolgainkat és jóleső érzéssel jöttünk haza. Péntek hajnali 1/2 2-kor gördültünk be a garázsunkba, hogy reggel 1/2 7-kor kezdjük a napi rutinunkat.
Furcsa érzés volt Pesten. A régi házunkban aludtunk, a régi hálószobánkban és a régi konyhámat használhattam, a régi kandallónkban ropogott a tűz. És mégis minden idegen volt és minden olyan fájó volt. Nekem. Potyogtak a könnyeim, de aztán a gyerekek miatt összeszedtem magam. Nem kell tudniuk erről: kevés dolog hiányzik Pestről, de a házunk az nagyon....

Azóta pedig:

Rékucival voltunk babaúszáson, ahol Rékucinak kellett bemutatnia a feladatot a többieknek. Én levittem víz alá, majd Rékuci ügyesen átúszott a Zsuzsihoz (oktató néni), majd ő újból víz alá merítette és Rékuci odaúszott hozzám. Mint a képeken, nyitott szemmel felúszott hozzám a kis tündér. És mosolygott. Nagyon büszke voltam rá!

Délután pedig Marcira voltam nagyon büszke német órán. Gyönyörűen mondta a múlt órán tanultakat, súgott állandóan az új kislánynak. Anita néni is folyamatosan dicsérte és mondta, hogy nem is gondolta volna, hogy ennyire sok mindenre fog emlékezni! Marci többször megkérdezte, hogy Anya ugye most nagyon büszke vagy rám??? HÁT PERSZE!
Azóta egyébként Lackó is eltanult pár szót a Marcitól. És az esti német dalt, közösen próbálták énekelni velem :). (Az éneklés enyhe túlzás, inkább a kornyikálás kifejezés illik ide.)

Szombaton elmentünk a Répafőző versenyre, ami tavaly annyira tetszett a fiúknak. Most is jól érezték magukat és ráadásul finomakat ettünk. Tavaly ismertük meg a kerekrépát és azóta mi is gyakran főzünk itthon. Nagyon egyszerű elkészíteni, laktató, nagyon hasonlít a káposztára, csak nem annyira megterhelő a gyomornak. Igazi különlegesség, amit Kanizsán kívül nem sok helyen lehet megkóstolni. Persze van vita arról, hogy a miklósfai az egyetlen finom répa, vagy a többi is finom. Mi úgy döntöttünk, hogy a kiskanizsai is nagyon finom. És ha megéljük, akkor jövőre lehet, hogy mi is benevezünk :)?!

Ma pedig ismét Apa nélkül töltöttük a napot. Búfelejtőként elindultunk Bábszínházba, de az ajtóban a bácsi közölte, hogy az egyik bábú Szombathelyen maradt, így csak délután lesz előadás. Szegény fiúk nagyon elszomorodtak. De a bácsi kérésére hajlandóak voltak hamar elaludni és 4 órakor ismét ott álltunk a kapuban. Az előadás kicsit késett, de a fiúk addig is remekül érezték magukat. Az egyik bábozó zenélt nekik különféle hangszereken, megnézhették a bábokat. Az előadás is nagyon jó volt. Bár nem a klasszikus bábelőadás volt, de minden másodpercben lekötötte a gyerkőcöket. Lackó eddig nem nagyon szerette ezeket az előadásokat, de most már ő is tátott szájjal nézte és lelkesen kiabált a Marcival együtt. Az előadás után pedig újabb bábnézegetés, kipróbálás volt. És jött a csata. A bábozó bácsit támadták a gyerekek. Sokan és egyszerre. Ő pedig jól bírta. A vége persze egy óriási párnacsata lett (kicsi párnákon ülve lehet nézni az előadást). És Rékuci ezalatt mit csinált? Mászkált, nézte az előadást, hatalmasakat kacagott...
Nehezen jöttünk el. Éppen hazaértünk, amikor Dorkáék sétára csalogattak minket, aztán vacsira is...nehezen értünk haza és csak gyors zuhany/hajmosás/körömvágás/mese/alvás következett, hiszen holnap ovi. Ahova persze gyalog kell mennünk, ami 1/2 7-es kelést jelent....reggeli-öltözés-indulás-30 perc séta, mert Lackó még lassan szedegeti pici lábacskáját.

De pozitívum, hogy gyalogolni akar, hiszen ő erőltette ki, hogy gyalogosan menjünk. Mostanában mindenhova gyalog akar menni. Aminek nagyon örülök, mert ő volt az, akit állandóan cipelni kellett, sosem akart sehova gyalog menni. "Ejtöjt a lábam" kijelentéssel.

Rékuci pedig napról napra ügyesebb. Erőteljesen próbálja a "menés" dolgot megoldani. Szombaton délelőtt felállt a Marciék nagy kamionjára támaszkodva, ami persze elkezdett gurulni. Rékuci örömmel vette észre és ment vele. Rakosgatta kis lábacskáit és haladt a kamionnal. A csodának a küszöb vetett véget. Meg is sértődött rajta!



















Az átmeneti akvárium, mert azóta elhoztuk a pesti akváriumunkat, amiben újabb halakkal gazdagodtunk és ahova egy ideig csak akkor költöznek be új lakók, ha születnek kishalak :)....