A papírfecniken kívül nem sok ennivalót talál ehetőnek. De azért talált egyet: a "még a papírfecniknél is finomabb ennivalót": a virágföldet.
Viszont a pancsizás mostanában már nem a kedvence, néhány perc után szól, hogy ő ki szeretne jönni.
Kedden jó néhány órát Apával töltött kettesben, remekül megvoltak, de a végén már nagyon sírt utánam. Amikor pedig meglátott engem, bevágta a durcit. És azóta tud durcis képet vágni! Nem mosolyog, komoly, inkább ölni tudó pillantásokat vet felém, már ha egyáltalán hajlandó rám emelni a tekintetét. Csücsörít a szájával, orrát magasba felhúzza, ezzel közölve, hogy most nem elégedett a sorsával..
M: "Anya olyan szép vagy, mindjárt elájulok :)!"
L: "Apa, nézd Anya szép frizuráját. Nagyon tetszik. Nézd, kicserélték Anya haját :)!"
L: "Holnap megyünk fodrászhoz. Én megengedem Timinek, levágja hajamat. Nem fogok hisztizni!" És tényleg így történt...
A szégyenlős kisfiú, még hosszú hajjal:
Voltunk bábszínházba, ahol a fiúk bepaliztak és így két előadást néztünk meg. A fiúk (Rékuci is) nagyon élvezték az előadásokat. Ezek kicsit modernebb feldolgozásai a magyar népmeséknek, vannak bábok, de nem a hagyományosak, vagyis vannak fakanálból, hangszerből készített bábok. A paraván mögül is kilépnek a színészek, szaladgálnak, énekelnek, zenélnek. Tényleg nagyon élvezetes a műsor, amit a gyerkőcök nagy párnákon ülve nézhetnek. És ha néha egy-egy kisebb gyerek a "színpad" közelébe, esetleg a színpadra téved, hát az sem baj...belevonják őt is :).
A havat is kihasználtuk: Marci ismerkedett a síeléssel. Apa felvonó felvitte a domb közepére
és aztán szépen lesiklott.
Nagyon élvezte. Nem zavarta, ha elesett, felállt és ment tovább. EZ azért nagy szó, mert tavaly a korizás itt fulladt kudarcba, hogy elesett a jégen és azt mondta, hogy ő fél és nem akar korizni.
Mi pedig Lackóval és Rékucival rögzítettük a nagy eseményt és sétáltunk egyet a Csó-tónál. Lackó szeretett volna csúszkálni (legalábbis ezt hangoztatta, aztán persze, ha a jégre mehetett volna, nem biztos, hogy kitart a lelkesedés), de már elkezdett vékonyodni a jég, így sajnos nem mehettünk...
Gondolkodtunk azon, hogy Lackónak megvegyük-e a lécet, fog-e síelni. Végül úgy döntöttünk, hogy Rékuci biztosan fog, jó lesz neki később. Legnagyobb meglepődésünkre Lackó felvette és teljesen természetesen mozgott benne. Igaz, még csak szárazon..de kezdetnek megteszi ez is :).
Marci egyébként volt kedden igazi úszás oktatáson Gelsén. Nagyon tetszett neki és "lelkesen" mesélt róla, csak a délutáni alvásával nem tudom mi lesz így a keddi napokon. Felhozta a hupikék törpikéket a víz alól, úszott háton...
Lackó pedig egy zabagép lett. Állandóan eszik. Bármit tojáskrémes, tonhalas, szalámis szendvicset, spenótot, főzelékeket, bármit, amit elé tesznek. Persze a túró rudi a legnagyobb kedvenc. Ha már kedvenceknél tartunk: meg kell említeni Anna, Peti és Gergőt, mert nélkülük igazán nem telhet el napunk. Lackó mindenhova magával viszi a könyvüket :).Eddig Marcival olvastuk rongyosra, most pedig Lackóval.
Mivel mostanában többen mondták, hogy csomó felesleges időm van a három gyerek mellett, önkéntesen felajánlottam a farsangi zsákbamacska csomagok elkészítését. Néhány zacskó, vagyis kb 175 darab készült el. Persze lelkes segítőim voltak: a fiúk minden játékot teszteltek, Rékuci pedig minden becsomagolt csomagot kibontott, hogy mi is lehet benne..de kész lettünk. Apa is befejezte a Marci jelmezét, tehát minden készen áll a holnapi nagy bulira, a farsangra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése