Tavasz....

Marci:
mivel már tavaly igazából két keréken tekerte a kerékpárt és mostanában a pótkerekek miatt esett állandóan, Apa (Marci heves tiltakozása ellenére) levette a pótkerekeket és halljatok csodát, Marci rögtön két keréken biciklizett, az elindulás-megállás problémát pedig kb 5 kör után oldotta meg :).

Marci az oviban:
Óvó néni és Dani arról beszéltek, hogy a családban hányás-hasmenés vírus volt. Marci ujját feltartva közölte: Hányás-hasmenés? Kőpor és normaflore...
Az óvó nénik szerint doki lesz, de Marci egy jó ideje már építésznek készül. "Építész leszek és házakat tervezek, rajzolok. Palkó te pedig építhetnéd a házakat belülről...."

Most már biztos, hogy jövőre a gomba csoportba fog járni.

Rékuci:
végre eljutottunk védő nénihez és 7800 grammot és 72 cmt mért.
Síelés óta simán le tud háttal mászni az ágyról, lépcsőről.
Mostanában könnyű megtalálni, mert mindent lepakol és a lepakolt dolgok jelzik az útját :).
Állandóan vigyorog és egy igazi kis tündér.
Síelés alatt egyszer néhány másodpercre megállt kapaszkodás nélkül. Lelkesen tologatja továbbra is a székeket.
Úszáson: úsztunk a sodró folyamban és kivételesen hajlandó volt háton is úszni :).

Lackó:
gyönyörűen beszél. Be kell vallani, hogy sokkal tisztábban ejti a szavakat, mint a Marci. Választékosan beszél. Kedvenc mondata: hát ezt nem hiszem el! Kicsi kezeit csípőre téve, rázza a buksiját, homlokát ráncolja, aztán pajkosan elmosolyodik rajta.
És aminek nehéz ellenállni: odabújik hozzánk, karjait szorosan a nyakunk köré fonva, belefúrja kis buksiját a mellkasunkba és puszit adva azt suttogja: Nagyon szeretlek!

Programokban is bővelkedtünk, hiszen voltunk Hüllő kiállításon, Vadász- és vonatkiállításon. Kerékpároztunk nagyokat, Mikkamakkáztunk, megünnepeltük a Dominika szülinapját és a többi, és a többi...

Amióta betört a jó idő, a fiúk (és az éppen hozzánk betérő vendég gyerekek) állandóan az udvaron játszanak. Fát szállítanak, kertészkednek, homokoznak, váraznak és még ki tudja mit csinálnak...

Képek, amik még kimaradtak: