Az úgy volt...

Egy szép téli napon meglátogatott minket a Csilla és a Balázs. Meghívót hoztak nekünk. Még hozzá kétfélét. AZ egyikben kedvesen meghívták a családunkat az esküvőjükre, a másikban pedig tanúként beidézték Apát életük nagy napjára. Apa elsőre fel sem fogta a kérést, csak amikor Csilla megkérdezte, hogy akkor elvállalja-e a tanúskodást. Miután levegőhöz jutott, természetesen igent mondott és ezzel megkezdődött a nagy várakozás :). Marci és Lackó naponta kérdezték meg, hogy mikor lesz már az esküvő és mindenkit előszeretettel meghívtak :).
Egyik nap, amikor éppen lelkesen játszottunk a fiúkkal, Marci odafordult hozzám: Anya, szeretnék beszélni a Csillával! A: ???? M: Én szeretném vinni a gyűrűjüket! A:???? (honnan szedte ezt az ötletet??? Soha nem beszélt ilyenről senki nekik!) Jó, majd megkérdezzük a Csilláékat.
Csilláék örömmel mondtak igent, mivel felmerült bennük is az ötlet, csak úgy gondolták, hogy a fiúkat ilyesmi úgysem érdekelné.
Ezzel megkezdődött a fiúk felkészítése is :). Mert természetesen, ha Marci viszi a gyűrűt, akkor Lackónak is kell.
A nagy napon, alvásról hallani sem akartak a fiúk. Mi pedig aggódtunk, hogy fogják bírni alvás nélkül. De ha nehezen is, azért sikerült elaltatni mindenkit. Tündérien elkészültek. A házasságkötő terem előtt is türelmesen várták az "öregasszonyt", vagyis a menyasszonyt (Lackó szerint nem menyasszony, hanem öregasszony :)).

Szerencse, hogy végül mégsem így jöttek, mert így időben kezdődhetett a szertartás:



Szép bevonulón: gyűrűhordók, menyasszony-vőlegény, tanúk, zene, könnyek....és egyszer csak Rékuci ledobta a játékát, Lackó pedig a terem közepén otthagyván a Marcit a gyűrűkkel, rohant, hogy "jaj Rékuci játéka leesett" és felvette és odaadta Rékucinak :)....

Rékuci egyébként mintegy sajtkukac ugrált össze-vissza..



Amikor ez már hanghatásokkal is járt, akkor sajnos távoztunk és csak távolról szemlélhettem a fiúkat, amint tündérien tették a dolgukat, Apát, amint tanúskodott és magát az egész szertartást. Kicsit megkönnyezve, hogy milyen nagy és okos fiaim vannak és kicsit nosztalgiázva, hogy lassan 6 éve nekünk is milyen szép esküvőnk volt :).

A menyasszony és a vőlegény a Vértanúk terén :)


Aztán kezdődhetett a buli. A lakodalom ebben is hasonlított a mienkére, hiszen kicsi volt, emiatt nagyon családias és jó hangulatú. A fiúk és Rékuci is remekül érezték magukat. Rékuci fel-alá mászkált, asztal alá be és ki, lufikat kergetett, élvezte a "csak egy kicsit hadd legyem nálam!" állapotot. A fiúk pedig játszottak, futkároztak, táncoltak, ellopták a menyasszony cipőjét (Apai segédlettel), ellopták magát a menyasszonyt is és ki is árusították.
Mindenki annyira jól érezte magát, hogy be sem valljuk milyen későn indultunk haza :).