Lackó: Apa, megyek doki nénihez. Viszem a szurit. Picit fájni fog, de nem fogok sírni! És tényleg nem sírt. Odaadta a Doki néninek a szurit, aztán felült az ágyra és nézte, ahogy megszúrják. És nem sírt. Egy szót sem szólt :). Jogosan volt büszke magára!
(Mivel Lackó kezében egy félig befurakodott kullancsot találtunk, gyorsan a tettek mezejére léptem és az eset után 22 órával már meg is kapta az emlékeztető oltást.)
Ha már egyszer ott voltunk, a Doki néni lecsapott Rékára, mert hónapok óta nem látta. Így megtudtuk, hogy 8160 gr. "Rendkívül mozgékony és szép, hurkás kislány". És ez tényleg így volt, Rékuci nem ért rá az ágyon feküdni, hogy megvizsgálják, se arra, hogy felöltöztessük, se....ő már csak ilyen. Mindenre, amit a magassága enged, felmászik. Az új célpont a Lackó ágya :), természetesen teljesítve. És a benti csúszda megmászása sem akadály már...csak lecsúszni nem tud rajta, ott még kicsit összegubancolódik a lába :).
És ha már mászás: megtudtuk, hogy Lackó is fel tud mászni a kerítés tetejére egyedül :).
Marci pedig igazi Nagytesóként viselkedett. Lackót rá akarta venni, hogy menjenek végig egy térdfalon, de belógott egy csomó ág oda, ezért Lackó nem akart menni. Marci ügyesen lefogta őket és biztatta, hogy "gyere Lackó, meg tudod csinálni!" és együtt tényleg megcsinálták :)....
folyt. köv....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése