Úszótábor

Megszokásból olvastam a gelsei fürdőben a hirdetményeket, miközben vártam a babaúszásnál a kulcsokra: Úszótábor. 3 évesnél nagyobb gyerekeknek.
Szörnyülködve gondoltam bele, hogy a kis 3 évesek "elmennek táborozni". De azért a kíváncsiság csak győzött és olvastam tovább: programok, úszásoktatás, stb...
A papírt a néni unszolására eltettem, jó mélyre a táskámba, mert azóta sem került elő. De csak motoszkált a fejemben a gondolat.
Marci igencsak hiányolja az ovit és úszásra jár már Gelsére, amit szeret is. Apának megemlítettem a dolgot, persze ő rögtön lecsapott rá és kiadta a parancsot, hogy mindent derítsek ki a táborról. És döntött: Marci táborba megy.
A tábor szó bennem kellemes emlékeket ébreszt, hiszen 7 éves koromtól voltam állandó táborlakó és a napközis tábor kivételével majdnem mindegyiket élveztem is. De az anyai szívben benne volt, hogy egy kicsi, pici 4,5 éves gyereket kegyetlenség táborba küldeni. Persze ez nem így van. Marci imád gyerekek között lenni, imád bandázni a nagyobbakkal. Pontosabban ő csak a nagyobbakkal szeret játszani és be kell vallani még soha semelyik nagy nem akart tőle megszabadulni. Valahogy ösztönösen megtalálja velük a hangot. Ráadásul szeret is úszni és ügyesen is mozog. Általában simán "veri" a korosztályát. Az ovit is szerette, tehát sok ellenérv nem volt az úszótábor ellen, csak én.
Persze a reggeli, nagyon korai kelés után kijelentette a Marci, hogy ő bizony "még Apa kedvéért sem" megy úszni. Aztán persze büszkén feszített már a kocsiban is, amikor kettesben elindultak Gelse felé. Az usziban pedig már semmi gond nem volt. Délután négykor pedig azzal fogadta az aggódó szülőket, hogy holnap reggel már nem kell az öltözőig kísérni és hogy a Zsolti, az egyik kisfiú megígérte, hogy holnap fog vele játszani a vízben...Mondani sem kell, hogy Marci a legkisebb és a többiek már mind iskolások 8-10 évesek. Apa persze kukucskált és Marci ügyesen úszott. Napi két úszás van, reggeli-uzsi-ebéd-uzsi, és emellett foglalkozások, ahol éppen ma egy baglyot készítettek. Marci végre (életében először) lelkesen mesélt a napjáról és mondta, hogy olyan jó lesz holnap, mert diafilmezni fognak.
Lelkesen mesélte, hogy voltak könyvtárban is és megbeszéltük, hogy mi is elmegyünk majd együtt a kanizsai könyvtárba. Beiratkozni és könyvet választani....
Lackó lelkesen hallgatta a beszámolót és közölte, hogy ő is megy holnap. Mehet ő is, de mikor mondtuk neki, hogy nélkülem, akkor letört a lelkesedése és meggondolta magát. Majd talán két év múlva....

Ui: ha valaki azt hitte, hogy ez utána fárasztó nap után a Marci elalszik hazafelé (mint azt a naiv szülők gondolták, hahahahaha), hát nem...sőt!!!!!!!!!!!!! egy órát ugrált még az Apa által felajánlott jutalom ugrálóvárban...