Blogtali

Régóta készültünk erre a napra. Eleinte az óceánt kellett volna átrepülnünk, hogy találkozzunk, aztán egyre közelebb kerültünk földrajzilag, de mégis nagyon sok hónapnak, évnek kellett eltelnie, hogy létrejöjjön a találkozó. És őszintén be kell vallanunk, hogy csütörtök reggel nem gondoltuk volna, hogy létrejön. Végül Apát itthon hagytuk: nagyon betegen és lázasan. Mi pedig elindultunk. Bár légvonalban közel lakunk egymáshoz Kisnimródkával, Noah-val és Leilanival, közúton haladva mégis nagyon hosszúnak tűnt az út. A kisebbek aludtak végig, Marci pedig arról elmélkedett, hogy ő cápahúst szeretne enni, mert az "annyira ízletes csemege" :).
Bár kicsit tartottam attól, hogy Marci kihagyta az alvást és nyűgös lesz, azért jó volt végre beszélgetni vele egy kicsit a "Tesók nélkül".

Megérkeztünk és a család apraja egyből otthonosan is érezte magát. Rékuci mindent gyorsan szétpakolt, Marci is vizsgálgatta a játékokat (Anya, itt annyi sok játék van, hogy nem is tudom mivel játsszak először!"), Lackó pedig inkább belém csimpaszkodva ismerkedett. Nimród és Noah pedig inkább a Dinós könyvekkel voltak elfoglalva és nekem mesélték a különféle Dinós és Jégkorszakos meséket :).
Az összerázódás a vonatoknál kezdődött: Marci megtanította Nimródot arra, hogy a gőzös tetejére is fel lehet mászni:),a lányok kavicsot pakolgattak Leilani babakocsijába, volt közös fára mászás, a gyerekszobát együttes erővel atomtámadás utáni állapotba hozták, játszottak a fiúk ágyában, Lackó csapta a szelet Leilaninak, Rékuci pedig rutinosan mozgott a négy fiú között.

Be kell vallani, hogy hat gyerek mellett beszélgetésre sok idő nem jutott, de én személy szerint nagyon sajnálom, hogy két órányi távolságra vagyunk egymástól és reméljük, hogy azért egyszer mégis eljut hozzánk a Szabó család....Mi jól éreztük magunkat. A fiúk a kocsiban kérdezték, hogy mikor jövünk megint...és nem aludtak el csak Balatonfenyves után, Rékuciról pedig inkább nem mondanék semmit :(...

Rékuci éppen Leilaninak próbálja a ruháját igazgatni:


A munkadíjat végül mégsem kértük el, pedig jogos lett volna :):


Hajrá Csörgő!!!!!!!!!


Rékuci nem ismer akadályt... (Itt még szandál nélkül. Pénteken végre hivatalosan is megkaphatta élete első szandiját, a feltétel ugyanis az volt, hogy csak gyalogol Rékuci és már nem mászik...)


Fiúk:


Még több info:
http://nimrodnoah.blogspot.com/2010/08/blogtali.html