Ünnep

Abban a csodában volt ma részem, hogy Apa többször biciklire pattant a három gyerekkel (!!!) és elmentek itthonról. Én pedig békésen nyugodtan tudtam csinálni a dolgaimat. Nem kellett senkire figyelnem, nem kellett "csak egy pohár vizet" adnom, stb. :). És meglepő módon így tudtam haladni :)....
Amikor kezdett sötétedni, kicsit megijedtem, hogy hol lehetnek már? A fűnyíró miatt persze nem hallottam, mikor ők kerestek engem. Hívogattam őket, csak a hangposta...Majd mikor teljes köcsögbe esés lett volna, Apa hívott, hogy ők az Erzsiéknél most jöttek ki a medencéből. És különben is kár volt vacsit csinálnom, mert mind a három gyerek órák óta csak csokin és édességen él :)...
Mivel a medencében tiszták lettek, az elmúlt órák édesség mennyisége után nem is voltak éhesek, gyorsan döntöttünk: nézzük meg a tűzijátékot.
Be kell vallanom Pesten fel sem merült volna a gondolat egyikünkben sem, de ennyi előnye legalább van a vidéki, kisvárosi létnek: ide nyugodtan ki lehetett menni 3 gyerekkel. Bőven volt hely, a gyerekek szaladgáltak, míg el nem kezdődött a tűzijáték.
Marcinak nagyon tetszett, két lány is ölelgette a tűzijáték alatt. Természetesen fel is volt háborodva, hogy ilyen rövid volt a tűzijáték?????
Rékuci is lelkesen nézte, mutogatta és közben magyarázta, hogy eeeeeeee!
Lackónak is nagyon tetszett, kivéve a finálé. Mert azon elkezdett sírni, hogy vigyük el onnan. Azt ugyanis nagyon magasra lőtték, kicsit a nézők fölé és Lackó nagyon félt, hogy ránk esik...
De a kocsiban már Apa kérdésére, hogy jövőre is eljöjjünk megnézni a tűzijátékot? mindenki lelkesen egyszerre kiabálta, hogy IGEEEEEEEEEEEENNNNNNNNNNNN!!!!


Nekünk nem volt ilyen szép nagy tűzijátékunk, de azért mi jól éreztük magunkat!