Lassan két éve mondogattuk Marcinak, hogy "majd elmegyünk a Dinó-parkba...majd...". Sokszor jártunk nagyon közel a célhoz, de végül valamiért mindig elmaradt. De nem most!
Apa sietett haza, gyors reggeli és már indulhattunk is Bad Gleichenbergbe. Az út több, mint 2,5 óra. Amit Rékuci szerencsésen végigaludt, Lackó nehezen, de végül az utolsó egy órát ő is átaludta, Marci természetesen lelkesen figyelte a szlovén és osztrák tova suhanó tájat.
A titkot egészen a bejáratig sikerült megőrizni.
A gyerkőcök azt hitték, hogy erdőben fogunk kirándulni. Ebben igazat mondtunk, csak közben megnéztünk 70 dinót :).
A nagy izgatottságban gyorsan végigrohanták a parkot, aztán kezdték elölről. A 3D-s mozit végül kihagytuk, mivel kiderült, hogy a dinós film, nem igazán a dinókról szól, csak egy mozifilm. Helyette ugrálóváraztunk, újból megnéztük a dinókat. Megvártuk az élő dinót és a vulkánkitörést. Az élő dinó érdekes volt. Marcinak nagyon tetszett. Lackó remegve bújt Apa ölébe és mondta, hogy fél. Apa megnyugtatta és onnantól kezdve csak erről beszélt mindenkinek. Az oviban is ezt újságolta el egyből Ili néninek. Mondta: "Láttam élő dinót! egy bácsi volt benne :)!"
A legnagyobb dinóval:
Mielőtt reggel elindultunk volna derült ki, hogy a közelben van egy kastély, ami kihagyhatatlan, mert ott volt az apai Nagyapa a háború alatt. Erről is szól a napló, ami azóta több levéltárat, múzeumot megjárt, hiszen fontos információkat tartalmaz az adott korról, így volt Ama is hivatalos a kastély egyik rendezvényére is, amin megpróbálták a kastély közeli és távoli múltját bemutatni, feldolgozni...szóval ide nekünk is el kellett mennünk. A fiúk lelkesen vetették be magukat a kastély parkba: "Nagyapa is itt volt!" csatakiáltással...
(Az utunk pikantériája még az is, hogy Nagyapa-Dédapa Bad Gleichenbergből indult haza, amikor is ebben a kis faluban orosz hadifogságba esett, így most jó néhány évtizeddel később autóval tettük meg ugyanazt az utat és szerencsésebben, mert mi este már itthon aludhattunk.)
És ha már ennyire közel kerültünk Riegersburghoz, hát nem hagyhattuk ki.
A vár is csodás látvány, a siklón utazni pedig több, mint emlékezetes. Lackó lelkesen ugrált és mondta, hogy "utazzunk még a hernyón :)!" A vár belsejéről sajnos időhiány miatt lemaradtunk, de bejártuk a környékét, gyönyörködtünk a gyönyörű kilátásban és szomorú szívvel hazaindultunk.
A "hernyó" útvonala:
A gyerkőcöket lenyűgözte:
Marci aznap rengetegszer megköszönte, hogy ilyen szép ajándékot kapott. És másnap egész reggel attól visszhangzott, hogy "viselkedjél rendesen, különben nem jöhetsz velünk a Dinó-parkba! Anyáék nem visznek el, ha nem leszel jó gyerek!" Egymást fegyelmezték, tündériek voltak :)!
Csodás szülinapi ajándék :) Dinót Máté is szereti, egyszer talán mi is eljutunk és megmutatjuk neki :)
VálaszTörlésAnna és Máté