Kirándulás

Vannak olyan szülők, akik sosem tudnak nyugton maradni. Hm, én is ilyen vagyok. Az új csoportban szinte mindenki ismeri egymást, 5 testvérpár van a 26 gyerekből, de rengeteg "régi" testvér is van. Mi pedig kanizsai gyökerek nélkül, teljesen ismeretlenül csöppentünk be. Dinit hiába ismertük, ő már az iskola padját koptatja. Innen jött az ötlet: szervezzünk egy közös kirándulást: szülőknek, gyerkőcöknek. Közel Kanizsához. Így esett a választásom a miklósfai arborétumra és az egyetlen szombatra szeptemberben, mikor Apa itthon volt.
Az utolsó pillanatban Rita óvó néni mondta, hogy ő biciklivel menne, mások is csatlakoztak az ötlethez. Így végül 10 kilométert tekertünk, sétáltunk egy nagyot és visszatekertünk.
Az odafelé kerékpározás remekül ment, a kicsik a szülők biciklijén, a nagyok: saját biciklin. Marci volt a legkisebb, aki tekert. Inkább harcoltak. Mármint, hogy ki menjen elöl...nagy csatákat vívtak...amikor megérkeztünk persze nagy közös falatozással kezdtünk, mindenki sütött valami finomságot, voltak szendvicsek, gyümölcsök. Felfrissülve vágtunk neki az erdei kirándulásnak. A gyerkőcök nagyon élvezték a sétát, a rengeteg gombát, mi szülők pedig jókat mosolyogtunk, beszélgettünk. A csoportból sok testvérpáros képviselte magát, így végül sokan jöttek el a csoportból, de mégis kezelhető maradt a "tömeg".
A visszafelé tekeréssel sem volt gond és gondolom a délutáni alvással sem...a kicsik (kivéve: Lackót) már a biciklin elaludtak :)...