Mikor múltkor Rékucival utaztam a vonaton a Balaton partján, eldöntöttem, hogy a fiúkkal is muszáj a Balaton körül vonatoznunk, olyan gyönyörű.
Az alakalom most adódott. Apát a tudomány két napra Siófokra szólította. Gondoltuk meglátogatjuk. Nagycsaládosként a vonat megfizethetőbb, így a kellemest a hasznossal összekötöttük.
A fiúk lelkesen készültek az útra, már előtte este mindent első szóra megtettek, hogy tudjunk szombat reggel időben indulni.
A vonat 9 óra előtt néhány perccel indult, de mi korábban kiértünk, bőven volt lehetőségünk nézelődni. A fiúk azonban nagyon izgultak, egyfolytában kérdezték, hogy nem kell-e már felszállnunk? "Nehogy lekéssük a vonatot!!!!"
Végre eljött az indulás pillanata. Lelkesen nézelődtek, magyaráztak. Én pedig reménykedtem, hogy három gyerekkel kibírjuk a két órás utat.
Másfél óra idilli lett volna. De végül a két órás úttal sem volt baj. Igaz a végén már a fiúk koncertet adtak a többi utasnak, akik jókat mosolyogtak a produkción :). Két fiú énekelt, Rékuci lengette a kezeit és riszálta a popsiját. Mert persze mondanom sem kell, hogy Rékuci nem ért rá arra, hogy aludjon...pedig nagyokat ásított...
A vonatról leszállva a fiúk lelkesen sétáltak a nem éppen közeli szállodáig. Rékuci ezen a részen aludt 10 percet, mert se a vonaton, se utána nem ért erre rá.
Apát meglátva teljes extázisba jöttek a gyerkőcök. Csak úgy szaladtak hozzá:).
Kipróbáltuk a szálloda élményfürdőjét. Marci persze egyfolytában a mély vízben úszkált, min egy halacska. Rékuci karúszóval a világ végére is követte Apát. A medence széléről ugrált egyedül befelé és nem érdekelte, hogy Apa elkapja-e vagy nem. Ugrott, aztán feljött, lubickolt. Lackó az egyetlen, aki nem rajong a vízért annyira. Ő a gyerekmedencében szoktatgatta magát a vízhez. Hősiesen belemártotta a fejét a vízbe. És ez nála óriási nagy szó volt, hiszen régen egy csepp víz az arcához ért, már sírt. Időnként még azzal is próbálkozott, hogy lebukjon teljesen a víz alá...
A nagy fürdés után, farkaséhesen befaltuk a halacskákat. Lackó feje ebéd közben néha koppant az asztalon, így persze nem volt meglepő, hogy a kocsiba beülve öt másodpercen belül elaludt...meg persze a többiek is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése