Lackó ugyanis a hasát fájlalta és mivel nem akart semmit enni és sikerült egyet öklendeznie, így mondtam, hogy itthon marad. Legnagyobb meglepetésemre Marci is azt mondta, hogy ő is szeretne itthon maradni. Be kell vallanom, hogy ez azért jelentős könnyebbséget jelentett, hiszen Lackóval nem mertem volna autóval elindulni, hátha nem csak öklendezni fog.
Lackónak egyébként nem lett komolyabb baja, néha volt hőemelkedése. Mindenesetre igazi férfiként viselkedett: látványosan szenvedett. Amíg Apa haza nem ért, mert utána látványos javulásnak indult az állapota. Apa nem engedélyezte az állandó "Anya ölében ülést", így már jobban ráért a tesókkal játszani :).
Marci lelkesen ápolta egész nap a Lackót a Rékával. Ha szomjas volt, vittek neki inni, ha éhes volt, vittek neki kekszet. Szórakoztatta is:
Olvasott neki. Bohóckodott.
Rékuci pedig élvezte, hogy a tesók itthon vannak.
Marci végül kihagyta a délutáni alvást: nagy munkában volt. Só-liszt gyurmából csinált karácsonyi formákat a tesóknak, hogy aztán együtt ki tudják festeni :). Többször megdicsértem, mivel fantasztikusan ügyesen, igazi nagyfiúsan viselkedett egész nap.
Szombat reggel pedig Lackó ezzel a mondattal ugrott ki az ágyból:
"meggyógyultam, kutya bajom. Menjünk már játszani :)!"
És így megint nagy segítséggel főzhettem meg az ebédet:
Annyira jók ezek a képek!!!
VálaszTörlésÉs fiad védelmében mondom, hogy van most egy ilyen hasfájós-fosós-hányós vírus, szóval simán lehet, hogy nem undoritisze volt :)