Ez a kép fogadott minket:
Másnap reggel, persze már reggeli előtt ismét a kertben voltunk:
Rékuci is imádattal taposott a hóban, mind addig, míg el nem esett és havas nem lett a keze....mert akkor:
A friss hideg levegő után,a fiúk maguktól kitalálták, hogy jól esne egy forró zuhany az "égből szakadóból", ahogy Marci hívja Apa zuhanyát. És mire befejeztem a dolgomat, ez a kép fogadott:
Naná, hogy Rékuci sem maradhatott ki ebből a mókából. A fiúk levetkőztek egyedül, Rékának pedig segítettek.
Aztán még délelőtt kimentünk a Csó-tóhoz Pótapával és az öt gyerkőccel. Rékuci lelkesen gyalogolt, Lackó pedig kihasználva a lehetőséget: a háti hordozóból szemlélte az eseményeket. Hazaérve pedig annyit ebédeltek, mint még soha :). Öröm volt nézni a három gyereket, ahogy csöndben kanalazta a levest, kért még, majd ette a husit krumplival :).
Azóta újra esik a hó. Rékuci nagy örömére, mert így felveheti a hótaposóját. Idén tényleg jót választottunk, mert a három gyerek szinte le sem akarja venni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése