Iskolaérettség

Mivel Marci 2005-ben ( bár szeptemberben ) született, az oviban vele is megcsináltatták az iskolaérettségi tesztet.

Rita néni elmondása alapján:

Amikor leültek, Marcin egyből látszott, hogy tudja, hogy itt egyfajta "vizsga" zajlik. Kicsit feszültebb volt a megszokottnál, de minden kérdésre hibátlanul válaszolt. Az eredmény: 97 százalékos lett. Rita néni azt is mondta, hogy a korosztályi átlag fölött van jóval. Matematikai képességei pedig rendkívül jók, más szemszögből nézi a problémákat, mint a vele egykorúak, így tud gyorsabban és jobban átlátni, megoldani feladatokat. Jól tud analizálni (hú, de szép szavakat használt:)).
Aztán kihangsúlyozta, hogy a tudásanyaga nemcsak a matematikában, hanem minden más területen is rendkívül nagy.

A család-rajzot, majd megpróbáljuk elkérni: Apa van középen, ő a legnagyobb, mellette állok én szorosan, mellettem pedig a Marci szorosan, méretarányosan. Apa másik oldalán áll a Lackó kicsit magasabbra rajzolva, mint a Marci, de arányosan kisebbre, legszélén a Réka, persze ő a legkisebb. Mindenki mosolyog és szépen kidolgozott, talán saját maga van egy kicsit elkapkodva. Az óvó néni szerint ez a rajz azt mutatja, hogy a Marci tudja hol a helye a családban, kicsit talán még a Tesókat is maga elé helyezi, de mindenképpen nagyon ragaszkodik hozzám.

Minden tökéletes eredmény ellenére sem akarjuk iskolába vinni a Marcit. AZ óvó nénivel is megbeszéltem, hogy eszünkbe sem jutott. Marci túlzott megfelelni akarásával, az iskolában levő "legkisebb" gyerekek egyikeként csak az örömét és a sikerélményét veszítené el. Beszéltem sok pedagógussal, fejlesztő tanárral és mind azt mondta, hogy a rendkívül jó képességű gyerekek, ha koruk ellenére iskolába viszik őket, évekig tartó küzdelmet kezdenek el. Mi pedig szeretnénk, ha szeretne tanulni...

Még egy évig gyerek maradhat :). Mi pedig rendkívül büszkék vagyunk rá. Dagadó mellel hallgattam az eredményt, az elemzést :).