Vissza a valóságba

A visszatérés radikálisan és gyorsan történt. Sajnos, de inkább csak a jóról és a szépről:

a fiúk kitalálták, hogy a karácsonynak vége, hát szedjük le a fát és az ablakokról is tüntessük el a karácsonyi díszeket. A lelkesedés mértékével nem is volt gond, hiszen segítettek, ablakot "pucoltak", csak a lelkesedés hosszával volt probléma. Ugyanis nem tartott sokáig....

A karácsonyfa újrahasznosítása, avagy a gyújtós elkészítése:

Mivel az elmúlt hetek tavaszi időjárása már nem csak a talaj menti földet változtatta sártengerré, hanem a mélyebb részeket is..és mivel az elmúlt időben több autót kellett kihúznunk a ház előtti "parkolóból", így nem húzhattuk tovább a munkát: jött traktor, teherautó, döngölőgép...és elkészült a sár nélküli bejutás lehetősége :). A munkásoknak könnyű volt, hiszen 2 ovit kerülő férfi (kizárólag a traktornak köszönhetően kaptak felmentést :)) és egy kis hölgy ellenőrizte folyamatosan a munkálatokat és aztán segített is be egy kicsikét.
Édesen rohangáltak a konyha ablakból az étkező ablakhoz. Oda-vissza, attól függően, hogy a traktor hol dolgozott...

Ha éppen nem az ablakban üldögéltek, akkor:

Mivel hivatalos voltam a keszthelyi kórházba több okból is, a fiúk pedig nem mentek oviba a traktor miatt, hát ők is jöttek velem. Igen ám, de három gyerekkel mi legyen ott? Helga vállalta a Rékát. Mikor kérdeztem tőle, hogy a többit is vállalná-e? A válasz annyi volt: "Szeretem a kihívásokat. Ezt elég nagy kihívásnak tekintem..." A gyerkőcök nagyon élvezték, megnézték a kedvenc múzeumukat és még csokit is kaptak az egyik doki bácsitól. Lackó közölte is, hogy ő bizony a Helgával marad és nem jön haza :). Helga elmondása alapján nem nagyon ismertem a gyerekeimre, de ő csak áradozott és áradozott...persze hazafelé, még a keszthelyi tábla előtt elaludtak mind a hárman :)

Ugyan a fő pecásunk sajnos nem fogott sok halat, szerencsére vannak olyanok, akik igen, így szombaton finom halászlét ehettünk. A csapat létszáma szép lassan alakult...a gyerkőcök rendkívül jól érezték magukat és még azt is megoldották, hogyan ne kelljen "mégsem enni" a halászléből :). Az egyetlen kivétel a Réka volt. Neki nagyon ízlett. Sok tejjel öblítve...

Vasárnap pedig szinte idilli volt, leszámítva Apa hiányát: sétáltunk, bicikliztünk, motoroztunk, süni tortát sütöttünk (kicsit "elloptunk" Anna, Peti, Gergő süni torta "receptjét")...Marci azért a séta végén megjegyezte: "Kár, hogy Apa nincs itthon. Mi, férfiak elmennénk vele biciklizni. Ti pedig a Rékával itthon maradhatnátok a házi munkát megcsinálni....!"


Marci:
Lillával beszélt telefonon:
"Igazi nő. Nem tudtam szóhoz jutni, csak beszélt egyfolytában...!"
"Anya, mi nem akarunk Apának ebédet vinni. Mi itthon maradunk a Lackóval. Vegyük úgy, hogy a patikába mentek a Rékával, jó???!"