Az új korszak kezdetén...

1. Jó ránézni a gyerkőcökre: ülnek az asztal mellett, egymás mellett és lelkesen esznek, falják az ételt. Persze sok embernek ez természetes, nekem kevésbé. Rékuci ugyanis nem érdeklődött a normális táplálékok iránt, amíg cicizett mellette. Most viszont nincs más választása. Az apasztásnál éreztem, hogy azért volt bőven ennivalója. Sokat és sokszor cicizett éjjel (az utolsó napig!), bőven pótolva a napi lemaradását. Napközben pedig nekem tüntetőleg nem evett. Ha Apa itthon volt, a helyzet kicsit jobb volt.
Most viszont fal. Egyfolytában. Állandóan a konyhában, a hűtő körül lebzsel. Eszik és iszik. És óriási pocakot növesztett. Bár hurkái eddig is voltak, soha nem értettem honnan. De most már pocakja is van. Szép nagy :).

Ha már evésnél tartunk: Marci étvágya is rendkívül sokat javult. Sokszor eszik felnőtteknek is bőven elegendő mennyiséget. Persze ez elsősorban a kedvencekre igaz.., de azért most már mást is szívesen eszik.
Lackó az ovis kaját részesíti előnyben, ott állítólag többször szednek neki, több szelet kenyeret megeszik...Itthon ezt kevésbé veszem észre. De azért neki is vannak kedvencei :).

Bár én soha nem aggódtam túl a gyerekek étkeztetését és nem evését, de azért jó érzés látni, ahogy együtt ülnek, esznek és beszélgetnek közben...olyan hangulatos...

2. Lassan egy éve költöztünk ki Szabadhegyre és nehezen indult az itteni életünk. Aztán szép lassan alakultak ki az ismeretségek és mára elmondhatjuk, hogy nagyon jó társaság kezd kialakulni. Rengeteg gyerek van az utcánkban...egy olyan utcában ráadásul, ahol a gyerekek játszhatnak, bandázhatnak kint az utcán, hiszen nem jár sok autó. Csak akinek konkrét célja van az utcában, az is kötelezően 30 km-es sebességgel. Így lehet aszfaltra rajzolni, mocizni, biciklizni, fára mászni, stb...Társaság pedig van. Marci szinte minden másodpercben Leventével, Benivel focizik, Lackó és Réka pedig Lázárral motorozik, sarat dagaszt...Kata időnként beszáll a fociba, vagy Lackóval játszik. És a társasághoz Dorkáék is szoktak csatlakozni...így lehetett abban a kivételes élményben részünk, hogy egyszerre hatan fociztak a "pályán" és itt már igaz focit értek ezalatt. Órákon át képesek rúgni a labdát...ártani biztos nem árt nekik a sok mozgás és friss levegő :).

3. Ama: Marci, nem túl hideg az innivaló? Nehogy megfájduljon a torkod tőle!...
Néhány órával később...Marci: Ama, ez az étel olyan hideg, hogy tüdőgyulladást kapok tőle!

4. Marci rajzai óriásit fejlődtek az utóbbi időben: magától elkezdte a régi élményeit lerajzolni. Pl: a tavalyi nyaralást, ahogy a tengerben úszik Apával, mi hárman pedig figyeljük a partról. Majd a sziklákra ráírta: Marci, Ama, Apa, Anya. De elkezdett virágokat, fákat is rajzolni. Mármint olyanokat amik jól felismerhetőek. Szeret kanyargós utakat, térképeket rajzolni.
Lackó pedig lesi a technikát és már nem csak irka-firkál, hanem elkezdett ő is házat, fenyőfákat rajzolni.
Rékuci is lesi a technikát, a három gyerek közül talán ő tudja ösztönösen legkönnyebben húzni a vonalakat. Sokkal könnyedebb mozdulatokkal firkál.

5. Olvasás: Lackó kedvence még mindig ugyanaz. Anna, Peti és Gergő. Őt mindig is az állandó dolgok nyugtatják meg, adják meg neki a biztonságot. (Már előre rettegek, mert új cipő kell neki...nehéz elszakadás lesz megint...)
Marci pedig falja az állatos, vagy vadászos könyveket. Kérésére visszatértünk a Széchényi Zsigmondhoz. Gerald Durellt rövidebb szabadságra küldtük. Be kell vallanom, hogy én, aki soha sem lelkesedtem a vadászatért, hihetetlen élvezettel olvasom fel Széchényi könyveit. Olyan szeretettel, vagy inkább már szerelemmel ír az állatokról, a vadászatokról, hogy élmény minden egyes mondata. A táj és esemény leírása pedig tényleg annyira részletes és kifejező, hogy az ember könnyedén képzeli magát a helyébe.

"Könyvtárszobában" mit lehet csinálni??? Hát persze, hogy olvasni...(csak kár, hogy én nem a fényképezőgépre koncentráltam)

6. Kacér: az elmúlt hetek eseményeinek ő a legnagyobb vesztese, hiszen a leszoktatás, Apa azt követő megbetegedése teljesen elvonta az energiákat és sajnos Kacérra nem maradt sok időnk. Így teljes erejével a növekedésére tudott koncentrálni :), hatalmas lett..és persze az ő étvágyával biztos nincsen probléma: röptében falja a kaját :)
Vagy lelkesen "tűri", hogy Rékuci teletömje....Rékucinak ugyanis határozottan az a véleménye, hogy Kacér etetése az ő feladata.
Nadát még mindig gyakran emlegetik. Lackó szokta mondani, hogy "Anya, a Nadát ugye még mindig nagyon szeretjük? Már nem látjuk, és bent van a földben, de azért nagyon szeretjük és nem felejtjük el. Ugye???"
Marci nagyon intenzíven élte meg, de talán emiatt "hamarabb" átlendült, Lackó viszont az elején tűnt úgy, hogy kevésbé érti meg, viszont sokkal tovább tart, míg feldolgozza. Azt hiszem az alapvető személyiségi különbségek is jól tükröződnek ebben.

7. Az utóbbi időben nem nagyon mozdultunk ki: de szombaton sikerült eljutnunk Szepetnekre pecázni. A fiúk ügyesek voltak, hiszen a jóslatok ellenére mindketten fogtak halat, Apa...hmm....A lényeg azonban az volt, hogy a napsütéses, tavaszi délelőttöt mindenki nagyon élvezte.

8. Az előző megjegyzést cáfolván: járt Kanizsán a Medrano olasz cirkusz. Bár szerintünk továbbra is az Eötvös cirkusz volt a legjobb, azért érdemes volt elmenni. Rékuci az első részt tátott szájjal, kacagva, állandóan tapsikolva nézte végig (a második részre már kicsit elfáradt). A fiúk az elejétől a végéig nagyon élvezték. Legjobban persze az állatok és az őrült motorosok tetszettek nekik (be kell vallani, hogy részben emiatt rengeteg Apuka is megjelent az előadáson:)) : http://www.youtube.com/watch?v=pkufbLK2wMI&feature=related
Azóta persze a kedvenc játékok közé megint felkerült a cirkuszos. És talán pont azért, mert Lackó kicsit fél a bohócoktól, az egyik állandó "produkció" a bohóc.
A fiúk az előadás után kijelentették, hogy ők még egyszer szívesen megnéznék az előadást. Mire mi rögtön válaszoltuk, hogy szó sem lehet róla. És a sors mégis úgy hozta, hogy a fiúk tényleg még egyszer, másnap este megnézhették. Vagy inkább úgy mondhatnánk, hogy Galina néninek és Laci bácsinak köszönhetően...

9. Kedvenc játékok:
- túlélős
- cirkuszos
- kutyusos, Rékuci előszeretettel szerette volna ezt pénteken az egyik bolt padlóján játszani, de sikerült végül meggyőznöm arról, hogy az nem a legmegfelelőbb hely..
- vadászos: az "örökölt" puskákkal az erdőben, mezőn való megfelelő zsákmány felkutatása, becserkészése "igaziból" (kúszva, mászva) és levadászása "játékiból"
- kerékpározás, mocizás
- legózás, elsősorban a figurákkal és a kisebb járgányokkal, az építés egyenlőre kevésbé érdekes, bár azért ügyesek, ha éppen olyan kedvük van...

Jó testvérek:
együtt etetik a halakat reggelente:

És ha egyik elfárad, a másik segít neki:

Ui:
Idén kimaradt az ovis jótékonysági bál (persze azért küldtünk tombola ajándékot és utalunk pénzt is, tehát a jótékonyság nem marad el), de nem mertük bevállalni. Eleinte azért nem, mert senki nem tudja lefektetni Rékucit (akkor még mi sem tudtuk, azóta kidolgoztunk egy gyors és működő technikát), aztán pedig a visszanyert bizalmat féltettük...mi van, ha felébred és...kezdhetjük újra az egészet, csak rosszabb helyzetből...így ez most kimaradt. Pedig Erzsi is, Edit is felajánlotta a segítségét. Akár úgy, hogy esetleg csak a bál elejére megyünk el, vagy kicsit késünk és csak altatás után megyünk el mulatni... De tényleg nagyon féltünk...
Nem öltöztünk fel estélyibe, nem volt szépen megfésült frizurám, sminkem, de volt helyette életünk egyik legnyugodtabb, átaludt éjszakája és Apával végre sikerült közbeszólás, szoptatás, felsírás, gyerekhez rohangálás nélküli beszélgetést folytatnunk:). Régen várt és vágyott pillanat volt... (be kell vallani, hogy a cicizés elhagyásának egyik legnagyobb pozitívuma az, hogy esténként nem alszom bele az altatásba, hanem ébren tudok maradni. Kezdett igen kínos lenni, hogy én mindig hamarabb bóbiskoltam el, mint a gyerekek :))