Kerékpár Nr. 3.

Régóta gondolkodtunk rajta.

1. Milyet vegyünk?
2. Hol?
3. Mikor adjuk oda?

Eddig minden kerékpárt a nyuszi hozott...de ott motoszkált a kérdés, mi lenne, ha mégis előbb kapná meg. DE az ember nem kap csak úgy egy kerékpárt!!!!
És akkor még mindig ott volt a kérdés, hogy milyet és honnan...
Először vateráztunk, de hmmm...most nem volt szerencsénk. Hogy finoman fogalmazzunk... szerencsére pont akkor jöttek Csabáék és visszavitték helyettünk. Ezért elkezdtünk keresgélni az Ebay-en. Nos a kikiáltási árakkal nem is volt gond, de a legvégső árakkal már igen.
Végül osztottunk, szoroztunk és több heti keresgélést, gondolkodást zártunk le ma.
A férfiak biciklire pattantak, mi csajok pedig autóba és elhoztuk a kerékpárt...Marci kezébe leszámoltuk a pénzt, ő fizette ki. Próbáltuk elmagyarázni, hogy körülbelül mennyi pénzt tart a kezében, mennyit kell érte dolgozni. Hátha így jobban megérti az értékét. Ezért is döntöttünk végül amellett, hogy nem a nyuszi hozza. Akkor "értéktelen" maradt volna...így talán jobban megértette..

Marci eleinte nagyon félt tőle. Nincs kontra és váltós, de néhány perc alatt sikerült összeszednie magát és már ment minden...

És most már Levi sem tudja olyan könnyen lehagyni őt:

És ezen is megy már a mutatvány:

A húsvéti nyuszi...nos az pont annyit fog így hozni, amennyit várnak tőle: kinder tojást.....ez volt a fiúk kívánsága....