2004. december óta (vagyis több, mint 6 éve) háromféle "állapotban" éltem: 1. pocakos voltam, vagy 2. szoptattam, vagy 3. pocakos voltam és szoptattam. Egy nap kihagyás sem volt. Egészen 2011. március 22.-ig. Ekkor derült ki, hogy bármennyire szeretném Rékucit még szoptatni, nem tehetem meg. Nem én, nem Réka döntött, hanem más. Mi pedig kénytelenek voltunk elfogadni. Apa pedig segíteni a megvalósításban. Mert ugyan Rékuci csak alváshoz kapott az utóbbi időben cicit, meg akkor, ha sikeresen kiharcolta. Most pedig egy utolsó búcsú cicizést követően hiába akarta kiharcolni... Apa rengeteget segített (kisebb lelkiismeret furdalásom van Apa felé, de most még sem teszem közzé az események leírását).
A leszokást követő napok nehezek voltak mindenkinek. Én szedtem a bogyóimat, ami rengeteget segített, Rékuci figyelmét pedig tényleg nagyon sokan próbálták elvonni...Talán nem is ez volt neki a nehezebb rész, hanem az azt követő időszak. Apával sokszor szinte első gyerekes szülőnek éreztük magunkat és teljesen "köcsögbe" estünk. Sajnáltuk a lányunkat és tehetetlennek éreztük magunkat...Szép lassan kezdett javulni a helyzet és lettünk kicsit bizakodóbbak. Tegnap pedig az első éjszaka volt Rékuci életében, hogy este 9-kor elaludt és csak reggel 1/4 8-kor ébredt fel. Szépen nyugodtan elaludt, majd nyugodtan aludt egész éjjel az ágyában.
A leszoktatás, a kornak megfelelő dac- és hisztikorszak, a szemfogak kibújása, a frontok állandó változása a mi, mindig szinte tökéletesen működő kislányunkat elvarázsolta és ezt mindenki megsínylette a családban. A fiúk is. Bár tényleg tündérien próbáltak viselkedni és segíteni nekünk, de a Réka órákig tartó üvöltését nehezen viselték....
De úgy tűnik túl vagyunk rajta és sikerül visszatérni a rendes kerékvágásba. Bár az altatás módszere (Rékucira vonatkozóan) még nem tökéletes, de legalább hatékony lett.
A gyerekek átalusszák az éjszakát (kopp-kopp)...Azt hiszem ez minden kisgyermekes szülő álma...
Rékuci továbbra is lelkesen vizsgálgatja a ciciket...de már hiába, az én tejem tegnapra teljesen elapadt....
Sok sok évig ment ez így és bár most biztosan furcsa, hogy valami kimarad a napi menetből, de mint írod, örülsz is, mert van időd Apára. És ez azért nem egy utolsó szempont :) Nagyon drukkolok, hogy Rékucinak a lehető legkönnyebb legyen és persze nektek is!
VálaszTörlésAnna, Máté és Móni
Remélem nem valami komoly egészségügyi gond az oka, de gratulálok a kitartásotokhoz és a határozottságotokhoz.
VálaszTörlésGondolom, hogy nagyon nehéz időszak lehetett, s főképp Rékusnak gratulálok, hogy ilyen ügyesen alszik éjjel.
Puszi: Ildikó