Keszthely

Kanizsára költözésünk nagy előnye, hogy közel a Balaton. Közel van Keszthely, ami különösképpen kedves a szívemnek, hiszen itt született Rékuci. Meg egyébként is Keszthely már előtte belopta magát a szívembe, így mindig örömmel megyek oda. Szerencsére innen nem egy nagy távolság. Be kell vallani, hogy Pesten Nagyapáékhoz átugrani egy kis látogatásra, tovább tartana....
Kedden munka után hazamentem és gyerkőcöket kocsiba ültetve már mentünk is Keszthelyre. Hivatalosan gyerekkoncertre mentünk, Rékuci Dorkával lelkesen rázta a popsiját, tapsolt és közben falta a lángost. A fiúk is eleinte ülve hallgatták, de aztán inkább a szaladgálás és bújócskázás mellett döntöttek. Be kell vallani kicsit jogosan.
Utána pedig csak élveztük az igencsak hűs balatoni nyári estét: sétáltunk, homokoztak a gyerkőcök, mérleghintáztak. Jó volt hallgatni Rékuci és a Marci kacagásait a mérleghinta felől, Lackót nézni, ahogy várat épít és közben beszélgetni az Imivel és Apával :).
Idilli volt, nem is indultunk el időben...Igencsak 11 óra felé járt, mire hazaértünk :).

Reggel... Rékuci már teljes díszben, fiúk még ébredezőben...(zárójelben jegyezném meg, hogy Rékuci egyedül kiválasztotta a ruhát, felvette, majd közölte, hogy a nyakláncot is fel kell vennie....és szintén megjegyezném, hogy én ezt a nyakláncot "A napon" hordtam kb 10 órát és ezenkívül még talán Apa sem látott a sok-sok év alatt nyakláncban..vagyis nem tőlem örökölte ezt az imádatot :))