Az óvodai és bölcsis rutin úgy tűnik kezd kialakulni. Egyre kevésbé kell veszekedni reggelente, egyre több minden működik figyelmeztetés nélkül. A fiúk lelkesen rohannak be az oviba és most már Lackó is eljutott abba a fázisba (Marcit utánozván), hogy egyedül óhajt bemenni. Vagyis: Anya nyugodtan menj el a bölcsibe, majd egyedül átöltözünk és bemegyünk a csoportba :). És tényleg...
Rékuci az utóbbi napokban sírás nélkül ment be a bölcsibe és a Livi néniék is nagyon dicsérik, hogy milyen ügyesen viselkedik. Az összes gyerek odarohan hozzá, ha megérkezik, "Réka megjött!!" örömujjongással. A fiúk a leghangosabbak, Apa ki is jelentette, hogy itt az ideje elbeszélgetnie velük, hogy az ő pici kis lányára még csak rá se merjenek nézni :).
Járunk úszásra is. Hétfőnként egyedül megyek a három gyerkőccel, szerencsére Apa szerdánként jön velünk :). A következőképpen néz ki az egyszerűbb változat:
1/2 6-ra kell odaérnünk az edzésre, Marci úszik Marika nénivel, Lackó és Réka pedig a kis medencében gyakorolgat. Réka lelkesen másolja a nagyokat: nekifutás, vízbeugrás, kacagás, mindezt 30 percen keresztül. Na jó, néha "úszkál" a medencében is. Aztán rájön, milyen hideg a víz, határozottan kimegy és közli, hogy ő befejezte az úszást.
Lackó is lelkesen ugrál a vízbe, de ő néhány alkalom óta technikát váltott és fejest próbál ugrani...amióta ezt próbálgatja, azóta nem zavarja, hogy víz alá kerül a buksija. Annyira nem, hogy ő is lassan Marci edzésének teljes idejét a víz alatt tölti :). Mert hogy Marci is ezt teszi. Marika néni kedvesen megjegyezte, hogy ennek nagyon örül, hogy a Marci állandóan a víz alatt van, de jó lenne, ha most a felszíni úszást gyakorolná :). Ha Apa ott van, akkor van lehetőség közös, tesókkal való játékra, vagy Apával közös úszásra a mély vízben. Ha egyedül vagyok, akkor sajnos ezt nem tudom megoldani, mert Rékuci hamarabb kezd el fázni...
És miért ez az egyszerűbb? Mert októbertől állítólag 5-re kell járni úszni a Marcival és Lackónak pedig rögtön utána lesz edzése. DE hogy bír ki annyi időt Lackó a vízben? Mert azért hideg a víz! És mit csinálok Rékucival, mert ő még kevésbé bír ki ennyi időt...Marcival lesz a kevesebb gond...ő marad a vízben, míg be nem zárják az uszit :).
Járunk a kutyasuliba, egyre nagyobb szaporulattal, mert Lauráék is elcsábultak, igaz kutya nélkül. A gyerkőcök nagyon élvezik az órás szabadságot. Kacér pedig a társaságot, illetve Percy udvarlását.
http://krisz-foto.com/blog/show.php?l=110918/DSC_3357.JPG
Az oviban végre megünnepelték a Marci szülinapját, Marci lelkesen mesélte, hogy mindenkinek az ő tortája tetszett a legjobban. Be kell vallani, hogy ezért rendeltem a Verdás tortát, mert így az eredményt borítékolni lehetett :).
Esztergom:
Apának újra okosodnia kellett, így elkísértük Esztergomba. AZ elindulás sajnos nem a legjobb fázisban sikerült. A 2,5 órás utat szerettük volna akkor megtenni, mikor a gyerkőcök alszanak. De sajnos Apa nem tudott korábban hazajönni, így a gyerkőcöket összeszedtük a bölcsiből, oviból alvás után és így indultunk el. 3 energiabomba nem tűrte túl jól a 2,5 órás helyhez kötöttséget. Réka legkevésbé. Ha nehezen is, de sikerült odaérnünk. A korábban itt járt barátok már előre tájékoztattak minket, hogy inkább Párkányban vacsorázzunk, még ha euróban is kell fizetnünk....A szállodás néni megpróbált lebeszélni minket a 2,5 kilométer oda 2,5 kilométer vissza túráról, mert a gyerkőcök nem fogják bírni...de ők ragaszkodtak ahhoz, hogy gyalog menjünk, így gyalog tettük meg az utat. Sikeresen. Az ételek is finomak voltak, persze ettünk knédlit és juhtúrós sztrapacskát is :).
Másnap reggel Apának mennie kellett tanulni, mi pedig vonatra pattantunk és mentünk Ama elé, aki kihasználta lehetőséget, hogy rövidebb idő alatt elérhetőek vagyunk.
Ama nem a megbeszélt vonatra szállt fel, így egy kis kavarodás után máshol szálltunk le a vonatról. Megkérdeztem az egyik leányt, hogy mikor fog pontosan bejönni Ama vonata: 25 perc múlva. Kicsit csodálkoztam, mert fejben kiszámolva, korábban kellene jönnie...így elkezdtünk virágot szedni a réten. Lackó egyszer csak mondta, hogy erről az oldalról nem fogunk tudni felszállni a vonatra. Mondtam, hogy igaza van, menjünk át a másik oldalára a síneknek, hiszen akkor nem kell ezen aggódni. Éppen hogy átértünk a síneken, jött a vonat. Ama pedig lelkesen integetett nekünk.
Amával megmásztuk a Bazilikát, a városi kisvonattal körbejártuk Esztergomot, ami nekem személy szerint nagy csalódás volt több szempontból is, de végül is úgy döntöttem, hogy inkább a tanulságos jelzőt használom a hétvégénkre, mert azért ráillett a hétvégére ez a jelző, sajnos több szempontból is.
A délutánt Ama vonatának indulásáig a játszótéren töltöttük, aztán Apa is csatlakozott hozzánk egy kicsit.
A kis tündér zuhanyozni készül:
Pózolás hajnalban:
Másnapra pedig Zsuzskáékhoz voltunk hivatalosak. Apa odajött a konferencia végén. Addig mi jót játszottunk a kertben, Marci lelkesen próbálta kifogni a halakat, békákat a kerti tóból, természetesen Lackó és Norci segédletével :). Rékuci pedig körbe-körbe szaladgált, hintázott, motorozott.
Amikor Apa megérkezett, hosszú töprengés után úgy döntöttünk, hogy mivel a közeljövőben nem fogunk erre jönni, nézzük meg a komáromi erődöt. Apával nosztalgiáztunk, hiszen mi ezt majdnem hónapra pontosan 8 éve már megtettük :).
A fiúk borzasztóan élvezték. Bár a bemutatót lekéstük, az egyik bácsi volt olyan aranyos, hogy a megmaradt kis lőszerével tartott nekünk egy ágyú kilövést. A fiúk élvezték, Rékuci pedig 3 másodperc némaság után egy óriásit visított. Nem csodálom, hogy megijedt, nagyon közel voltunk hozzá!
folyt.köv...mert reggelit kell készítenem a csapatnak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése