Az kétségtelen, hogy egy napra kiléptünk a XXI. századból és átléptünk a középkor világába :), magunk mögött hagyva korunk problémáit és csak élveztük a múltat.
Megnéztük a régi mesterségek házát, néztünk kosárfonókat, keramikusokat, kovácsokat, szabókat, ékszerkészítőket (Rékuci ezt élvezte talán az egyik legjobban, mikor beléptünk az ékszerek birodalmába) és még sok más kézművest.
Kipróbáltuk a gólyalábon járást, a szőlőtaposást, megnéztük a madár bemutatót, ahol tőlünk egy méterre sem szálltak el a madarak, néztünk szüreti felvonulást, must készítést és megnéztük a lovagi tornát.
Bár váltottunk fabatkát, be kell vallani végül fel sem használtuk, mert így sem jutott mindenre időnk, pedig nyitásra ott voltunk elsők között és záráskor utolsók között jöttünk el...
A gyerkőcök annyira élvezték, hogy Rékuci délután ötkor aludt el, mert addig egyáltalán nem ért erre rá!
Nagyon sok szép élménnyel jöttünk haza, nagyon élveztük a programokat, de ugyanilyen jó volt az egyszerű séta is a "város" girbegurba utcácskáján, vagy a latrina használata :)...fájó szívvel néztük azokat a szerencséseket, akik beköltözhettek a "városba", felejthetetlen élmény lehetett nekik :)..
A fiúk arra a kérdésre, hogy mi tetszett nekik legjobban, egyértelműen a lovagi tornát választották, ugyanilyen lelkesen meséltek a sólymokról is...
és az jelent valamit, hogy Marci meseolvasás közben elaludt és a két kicsi is körülbelül 2 perccel később ugyanezt tette??????
És sajnos vissza kellett térnünk a jelenbe:
De jó volt nektek!!!! Hol van ez a csodás hely??? Anna, Máté és Móni
VálaszTörlés