Ahogy kinézünk az ablakon, semmiképpen nem az jut eszünkbe, hogy Kanizsa "Rózsadombján" lakunk, sokkal inkább az, hogy az ország egyik legeldugottabb falujában, ahol még út sincsen. A szomorú, hogy ebben sokáig nem lesz változás. Ismét térdig járunk (és még fogunk is sokáig) a sárban, de legalább gyönyörködhetünk a nagy markolókban, gépekben. Persze hozzá se kell tennünk, hogy az utca egyik legmélyebb gödrét nálunk ásták és persze, hogy beszakadt...
Lackó borzasztóan élvezi, hogy a gépek nálunk dolgoznak :), na persze azt is, hogy gumicsizmában tocsoghatnak a sárban. Volt is rá ideje, hiszen a múlt héten három napot is otthon töltött, mivel a nagyok erdei oviban voltak, a kicsik pedig nem mehettek oviba. Marci büszkén vonult be minden reggel az erdei oviba, Rékuci pedig a bölcsibe. Lackó pedig otthon maradt, gyönyörködött a markolókban és minden napra süttetett magának valami finomságot a bébiszitterrel (van esze :)).
Járunk továbbra is úszni, Lackón minden egyes alkalommal egyre ügyesebb és bátrabb: simán bukfencezik a víz alatt :).
Rékuci borzasztó önálló lett a maga előnyeivel és hátrányaival. A pelust is csak a bölcsinek tartogatjuk, ott ragaszkodik hozzá, otthon pedig simán kis rózsaszín bugyijában szaladgál :)
Marci is nagyon önálló, nagyon élvezte, hogy Apa kivitte a Balcsira süllőzni, de ugyanakkor bújósabb is lett. Bekuporodik az ölünkbe. Az iskola előkészítőn mindig megdicsérik, hogy milyen gyorsan és jól csinálja meg a feladatokat (persze nem írni-olvasni-számolni tanulnak!), hogy a többiek még csak az értelmezésénél tartanak, mikor ő már kész van. Marcinak tényleg jó esze van a dolgokhoz, de könnyen feladja, ami esetleg nem sikerül (bár kevés ilyen van). Lackó pont az ellentéte: ő nagyon megküzd a dolgokkal és makacsul addig csinálja, míg nem sikerül. Persze ez a makacssága másban is megmutatkozik: mindennek van jó és rossz oldala :).
Rékuci pedig vezér a csoportjában. Livi néni szerint kordában tartja, neveli a többieket, igazi nagy segítség a gondozónőknek. Mert a csoport hallgat rá! Sokat változott a játék érdeklődése is: leül és elmolyol dolgokkal, sok könyvet nézeget. A legnagyobb kedvenc: Boribon. Minden este ezt kéri és utána rögtön el is alszik. Ő az ideális gyerkőc lefektetésnél: mikor elfárad: hozza a párnáját, a babáit, cumit és bekuporodik az ágyikójába. (A cumi: érdekes, mert néhány hónapja szokott rá, de tényleg csak kb 5 percig van a szájában és utána elrakja, de feltétlenül hozzátartozik a szertartásaihoz.)
És megkezdődött a visszaszámlálás: "Apa-3 gyerek-3 nap" című előadás kezdetéig....(A nagy kérdésekhez tartozik még persze az is, hogy én hogyan fogom kibírni, mert az oviban az elbúcsúzáskor ott voltak a könnycseppek a szememben...erőteljesen felmerült bennem a gondolat, hogy utolsó pillanatban lemondom...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése