Újra Sárhegyen..

Az elmúlt napokban el voltam illetve voltunk kényeztetve.

A múlt héten 3 napot tölthettem a 24 város című projekt tanulmányútján. Bejártuk Ausztria-Szlovénia-Magyarország "24 városának" nagy részét. Megmutatták, hogyan és mit lehetne tenni..hogyan lehet fejleszteni területeket. Tanulságos volt nagyon. Az élménydús 3 nap alatt persze egy csomó új "muszáj megnézni" program került fel a listánkra :). Olyanok, amiket feltétlenül meg szeretnék mutatni az "otthon maradottaknak". Mert Rékuci és a fiúk ezalatt az idő alatt tündérien viselkedtek otthon Apával, szót fogadtak, időben beértek az oviba-bölcsibe. Egy panasz sem volt rájuk :).

Izgatottan várták, hogy mikor érek már haza, mert az őszi szünet programja már régen meg volt beszélve: irány a főváros :).
A vasárnapi napot a repülőgép szimulátoroknál kezdtük. Marci nagy bánata volt, hogy csak egy kabin jutott neki és a gép nem volt igazi, de azért élvezték a le- és felszállásokat. Marci szaladgált a két gép között, a Lackó viszont alaposan megfigyelte, hogy Apa hogyan száll fel Ferihegyről és hogyan száll le hóesésben, sötétben Norvégiában :).
A landolást követően indulhattunk Nagyapáékhoz. Finom ebéd után pedig az energiákat a Millenárison vezettük le. A fiúk végül a Nagyival fölbuszoztak a hegyre, mert a vidéki gyerekeknek muszáj Pesten Bkvzni.

A hétfő reggel Somáé és Ákosé voltak, illetve Amáztunk, amíg Apa ügyet intézett. Délután pedig Bábszínházba ment a csipet csapat: Apákat otthon hagyva Anyukák és a gyerekek: pont heten. Rékuci amennyire élvezte nyáron a meseoperát, annyira nem tetszett neki a báb előadás, egész előadás alatt az ölemben kuporgott, hogy fél. A fiúk bezzeg élvezték, lelkesen mesélték a Misi mókus történetét :). A délutánt így persze Lilláékkal töltöttük. Rég láttuk őket, volt mit pótolnunk :).

Kedden korán indultunk a Macikhoz, gondoltuk, mielőtt aludni mennek, még megnézzük őket és különben is Apa még nem látta a Medveparkot. Lackó ügyesen választotta ki, hogy melyik medve éhes, adagolta neki a mézet, Rékuci pedig benyújtotta nekik. Délután pedig mentünk a temetőbe. Fiúk nagy hozzáértéssel gyújtották meg a gyertyákat, mi pedig próbáltunk minél több érdekes történetet mesélni azokról, akikkel ők már nem is találkozhattak.

Szerdán ismét Amázás következett: Ama, Apa, kis Gábor és a négy rosszcsont gyerkőc kivonatozott Fótra, nagyot kirándultak és utána minden gyerek és felnőtt hullafáradtan sziesztázott :). Meglátogattuk a Dédit is, aztán elmentünk az Aqua world-be. Bár a gyerkőcök jól érezték magukat, nekünk nem sikerült belopnia magát a szívünkbe. A gyerekcsúszdákat mind a három gyerek nagyon élvezte, Lackó és Marci egyfolytában a hullámfürdőben voltak, Rékuci pedig a szabadtéri medencét élvezte a legjobban. A kinti 4 fokban jó érzés volt a 32 fokos vízben játszani, pancsolni, nézni a fényjátékokat. A gyerekjátékokat úgysem tudtuk használni, mivel borzasztóan hideg volt az uszoda légtere (pedig aki ismer tudja, hogy én nagyjából sohasem szoktam fázni:))). Következtetés: nem leszünk törzsvendégek ....

Csütörtök volt az utolsó napunk: egy kis magányt szerettünk volna..mivel sokat hallottunk már a Gyadai tanösvényről, gondoltuk, ideje kipróbálni. Hihetetlenül jó és csak ajánlani tudjuk minden családnak. Nagyon szépen felépítették a koncepciót és nagyon jól is valósították meg. Tényleg érdemes elmenni és megnézni, végigjárni...
Délután pedig még intézkedtünk, aztán mentünk Ágihoz, aki persze finom palacsintával várta a gyerkőcöket. Mindenki lelkesen esett neki, mert ők pont erre vágytak...ahogy fogalmazták :)...
Míg Apa Al di Meolát hallgatta, mi kipihentük magunkat...aztán elindultunk haza a nagy ködben és nagy örömmel vettük észre, hogy a házunk megközelíthető..még akkor is, ha nagy kerülőt kellett tennünk...

Húh, leírni is sok volt :), de azért nagyon jó volt. A hosszú idill után azonban jött a rideg valóság, amivel még meg kell küzdenünk....

És a legfontosabb:
Rékuci több, mint egy hete pelus nélkül él. Eleinte délutáni alváshoz kellett, aztán már csak éjszakára...tegnap pedig már akkor sem!!!