Ez a nap más, mint a többi....

Egy nap...ami rólam szólt....

Kicsit furcsa még elírnom is, nem hogy átélni :).

Reggel a gyerkőcök végrehajtották az "utasításomat" és 1/2 8-ig aludtak, csak aztán ugrott egyszerre rám a Réka és a Lackó. Félálomban hallottam, hogy valamit már duruzsoltak egymással korábban, de kizártam ezeket a hanghatásokat és "sokáig" aludtam. Felkeltünk, reggeliztünk és vártuk Apát, hogy hazaérjen. Kirándulás volt betervezve, de végül a nevezetes 33. évet mégis istentisztelettel kezdtük, ahol a tiszi bácsi pont eltalálta, hogy miről is kell neki prédikálnia :): néhány általam is feltett kérdésre keresett választ.
Amikor hazaértünk, próbáltuk a gyerkőcöket megebédeltetni, sőt igyekeztünk a gyerkőcöket ágynyugalomba is helyezni, de azt hiszem ettől nagyon távol voltunk, amikor megérkezett a "gyerekfelvigyázó". Hogy egészen konkrétan fogalmazzam meg, a nappali közepén rohangáltak és énekeltek és sikongattak és borzasztó jókedvük volt, eszükbe sem jutott a délutáni szieszta kérdése :).
Mi pedig farkaséhesen megléptünk. Ha gasztroblogger lennék, akkor lett volna mit fényképeznem. Finomat és sokat ettünk...kettesben!...gyerek ricsaj és mindenféle kérések nélkül. Igazán jól esett.
Az ajándék egy részét megtartom a mi titkunknak. Annyi azonban bizonyos, hogy az utóbbi évek szülinapi ajándékainak a sorába beleilleszkedik. Meglepő volt, mulatságos is...és jó is:)...
És amikor azt gondoltam, hogy hazaértünk és jön a "csend és nyugalom" a gyerkőcök körében, kiderült, hogy a csajok tartogattak még nekem meglepetést. A nappaliba belépvén 3 szál fehér rózsa fogadott egy-egy gyerkőctől és sok-sok megbúvó barát :). Pezsgővel, tortával, énekkel és sok-sok ajándékkal leptek meg. Köszönet érte minden "leányzó"nak, aki részt vett a szervezésben. Bár furcsának találtam, hogy a Pótcsalád nem is mondja azt estig, hogy "fapapucs", de azért annyira nem foglalkoztam a kérdéssel, így tényleg meglepetés volt :). Kedves meglepetés.
És még azért azt is elárulom, hogy a főszervező tiltakozásom ellenére a buliról úgy távozott, hogy nekem semmi dolgom nem maradt...csak a gyerkőcöket kellett lecsendesíteni és elaltatni...

És így most már tényleg elmondhatom, hogy ez a nap tényleg rólam szólt. Köszönöm...