Találtunk bőven akciót, de végül mégsem teljesen ez döntött.
Amikor az Őrségben "Palkó pici házikójában" voltunk, átugrottunk a határon túlra egy kis havat látni, na meg a síelés élményeit felfrissíteni egy napra. Az élmény, akkora élmény lett a gyerekeknek és a pálya is annyira tökéletesen családi volt, hogy eldöntöttük ide biztosan visszajövünk. Így a helyszín megvolt és kihasználván az osztrákok síszünete előtti nagy csöndet, tudtunk válogatni.
Minden észérv ellenére végül ismét logikátlanul döntve a "Marci pici házikóját" választottuk. Bár mindenki annyira beleszeretett első pillanattól kezdve, hogy ezen állandó vita volt, hogy tulajdonképpen kinek is a pici házikója...
A ház csodálatos volt, kívül-belül. A gyerkőcök is hosszú időn keresztül csak gyönyörködtek, fedezték fel az újabb és újabb szépségeket. A háziak is nagyon kedvesek voltak, a gyerkőcök szívébe azzal lopták be magukat, hogy minden este megnézhették a tehenek fejését, hogy simogathatták a bocikat, meg a cicákat, na meg persze a nagyon finom friss, még langyos tejecskével. Az idő rövidsége miatt minden másodpercet igyekeztünk kihasználni és a pályán tölteni. És igen, igen: Rékuci is sícipőt vett fel és természetesen nem maradhatott le a síelésről. Így a program a következőképpen alakult: Apa és Marci síeltek mint a nagyok. Inkább a pályán kívül, mint a pályán :)...
http://www.youtube.com/watch?v=WHhGJNCrySY&feature=youtu.be
Lackó, Réka pedig velem gyakoroltak a gyerekpályán a varázsszőnyeggel. Nagyon ügyesen csúsztak lefelé a kicsik, aztán odabotorkáltak a lécükkel a varázsszőnyeghez, ráálltak és felmentek vele. Le is szálltak róla, csak a pici dombot már nem tudták a szőnyeg után megmászni, ilyenkor kellett Anyaliftet használni. Lackó kipróbálta a felvonót is, de aztán inkább maradt a Rékával. Pedig nagyon ügyesen használta a tányéros felvonót.
Marcinak esze ágában sem volt a gyerekpályán maradni, őt csak a nagy pálya érdekelte :).
Az ülős felvonót végül mi is kipróbáltuk a kicsikkel, illetve utolsó napon én is végre lécet csatolhattam és síelhettem egy kicsit. Vicces volt, hogy a Marci magyarázta, mit csinálok rosszul...és sajnos be kell látnom, hogy igaza volt :)...
Apa hétfőn pár órára átvállalta a kicsiket, így legalább eljutottak a sífutópályára, ahova én szerettem volna menni...de nem úgy alakult. És bár a képen nem látszik: 80 cm hó volt :).
A két kis tökmag persze mindig megtalálja a legjobb helyeket a házban:
És bárcsak mindig ilyen kép fogadna, ha kitekintenék a konyha ablakomon:
A három nap gyorsan elszállt, pedig szombaton is már hajnalban indultunk, hogy korán ott legyünk és hétfőn is csak a pálya bezárása után jöttünk haza. A gyerkőcöknek mégis az volt az első kérdésük, hogy mikor jövünk megint?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése