Voltunk síelni. Rutinos szülőként két rövidebb síelés mellett döntöttünk, hiszen a gyerkőcök lelkesedése egy idő után mindig lankad. Ezt megelőzvén maradtunk a 3-4 napos síeléseknél. A taktika bevált.
A második hosszú hétvégénél egy újabb, határ közeli családi pályát választottunk. Marci persze egyből belevetette magát a hosszabb piros (és fekete) pályák élvezetébe, a kicsik pedig a gyerkőc pályán gyakorolgattak.
A szezonvégi síelés magában foglalja, hogy a szállás jóval kedvezőbb ugyan és a pályán is kevesen vannak, csak kérdés, hogy kitart-e a hó? A mi esetünkben sajnos nem, de azért igyekeztünk kihozni belőle a legtöbbet.
Első két nap még lelkesen használták a kicsik a gyerekpályát, azután sajnos felolvadt a pálya, este pedig megfagyott. Így először Lackó ment fel a nagy pályára, aztán pedig rászántam magam és Rékucit is felvittük a nagy pályára. DE amíg a kicsi pályán nyugodtan csúszhatott egyedül, a nagy pályán ugyanezt nem lehetett megtenni még. 2,5 éves korban még nem nagyon lehet elmagyarázni, hogy fékezés, kanyarodás...stb.
Így hát két lábunk közé vettük Rékucit és így "száguldoztunk". Csúszott a saját lécén, de a lécünk irányította az övét, így fékeztünk és kanyarodtunk helyette. Nagyon élvezte, egyre csak hajtogatta, hogy még, még...A tárcsás felvonónál is végig kapaszkodott és ügyesen elengedte, mikor szóltam neki :).
Itt még a gyerekpályán:
A síelés legjobb része persze az volt, mikor öten csúsztunk le! Rékuci láb között, a két fiú pedig annyira belendült már, hogy egymással szórakoztak. Húzogatták egymást, bohóckodtak. A végére már sajnos sokat vízisíztünk, de így is nagyon jól éreztük magunkat. És a választ egyértelműen egyszerre harsogta mind a három tökmag: IGEN, jöjjünk jövőre is!
És persze a legkisebbeknek járó díjat mi vittük el, hiszen Rékuci volt a pálya legfiatalabb síelője :).
Lackó is hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Utolsó nap nagy szívfájdalma volt, hogy a nagy lifteket leállították az erős szél miatt, így csak a kis lifteket használhattuk. Élmény volt nézni, hogy mennyire élvezte a síelést.
Marci pedig hozta a formáját: nagyon jól síelt :).
Kerékpár
A tavaszi-nyári-őszi nagy szerelem a kerékpár. A tegnapi gyönyörű napsütés kicsábított minket az udvarra, ahol a Marci meglátta a kerékpárját és közölte, hogy ő ki szeretne menni biciklizni. Hajrá. Lackót is próbáltuk rávenni. Kitoltuk neki a biciklijét, amire Rékuci Lackó helyett gyorsan felpattant, majd elkezdte tekerni. Életében először ült fel rá és máris úgy tekerte, mint aki világ életében mást sem csinált!!!!! Döbbenten álltam és néztem. Aztán persze szóltam Apának, hogy ezt látnia kell! Az első néhány kanyar eséssel végződött ugyan, de szó nélkül felállt és próbálta újra...és ment neki...
Lackó így a Marci következő méretű biciklijét örökölte meg, amit egész végig tolt inkább, de nem ült fel rá. Ez még hosszú meccs lesz :). Na jó, a teljes igazság az, hogy 2*5 métert hajlandó volt tekerni:)).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése