Nehéz...

Most értettem meg, hogy mit érzett a barátnőm, amikor bejelentettem, hogy eljövünk Budapestről.

Ma reggel tudtam meg én is, hogy kedves barátaink 800 kilométerrel távolabb próbálnak szerencsét. Sokszor szóba került és sokszor lebeszéltük őket, de most, sajnos, elfogytak az érveink. Akik maradnak, azoknak mindig nehezebb, hát most nekünk lesz nehezebb. Mert jó volt velük nagyon és mert a gyerekeink is imádják a fiúkat és mindig alig várják, hogy menjünk hozzájuk, hogy ők jöjjenek hozzánk. És persze a mai világban nem nagy távolság ez a 800 kilométer, de valahogy mégis az. Más ország, más kultúra, más világ.

Annyira örültünk, mikor „utánunk jöttek” és újra elérhető távolságba kerültünk velük, de azt is érzem, hogy most nincsen jogunk lebeszélni őket a tervekről, csak sok szerencsét kívánhatunk…még, akkor is, ha ez fáj nekünk….