Pénteken délután, mikor éppen egy "nagy" kerékpártúráról tértem haza a gyerkőcökkel, észrevettük, hogy a bejárati ajtó felett lévő fészek leesett. Szerencséjükre a rózsák közé estek, így a kutyusok nem tudták elérni őket. Persze az látszott, hogy nem mindegyik madárka élte túl a nagy esését. Nagyon picik voltak, volt amelyiknek még tollpihéje sem volt.
Kétségbeesetten hívtuk Apát, hogy adjanak tanácsokat, hogyan lehetne megmenteni őket, mivel pont egy állatkerti igazgató társaságában tartózkodott :). Nem sok esélyt adtak nekünk. De Marci nem adta fel. Kukacokat keresett a madaraknak és etette őket. Közben próbáltunk "kutyabiztos" helyet keresni. Mivel a fészek sajnos megsemmisült, így Marci szerzett nekik egy dobozt és abba tette őket. Persze hiú remény volt, hogy ha este meg is etették a madarakat a gyerkőcök, akkor is túlélik az éjszakát.....
Reggel Marci ébredés utáni első útja persze a madarakhoz vezetett és hatalmas vigyorral a száján, nagyokat sikongatva rohant be, hogy a madarak élnek! Sőt, a szomszéd néni látta, hogy az anyuka és az apuka madár megtalálta a kicsinyeket és eteti őket!
Amikor Apa végül hazaért, a fészek maradékát, kicsit kipótolva, rögzítette az eredeti helyén, hogy ne tudjon még egyszer leesni és szurkoltunk, hogy a szülők visszataláljanak az eredeti fészekhez. Sikerült.
Így minden reggel, mikor elindulunk otthonról, újra madárcsicsergésben tehetjük meg mindezt :).
(Szerencsére a másik madárfészekkel minden rendben van, azt nehezebb lett volna megmenteni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése