Hát eljött ez az idő is.
Marci elment sakktáborba. 1 hétre a Balatonhoz.
Még májusban a Marci egyik este úgy jött haza az oviból, hogy ő megy sakktáborba. Tényleg??? Tavaly nyáron a szomszéd kislány, aki akkor már harmadikos volt, szülei heteket gondolkodtak rajta, hogy elengedjék-e a táborba a lányukat. Marci ugyanerről a táborról beszélt, úgy, hogy ő még csak "óvodás", ez a tábor pedig iskolásoknak, azon belül is inkább a felsősöknek szól. De elintézte! A tábor legkisebb gyereke lett :). Napi 4 óra sakkot tanulnak délelőttönként igazi sakkmesterektől, mivel Kanizsa ilyenekkel bőven büszkélkedhet!
Szombat óta 2*1 percet sikerült vele beszélnünk, sajnos több ideje nem volt ránk. Ebből megtudtuk, hogy borzasztóan jól érzi magát és pizza volt vasárnap este a vacsora :)!
Akit persze legjobban megviselt a Marci távolléte az a Lackó. Már jön ki a buksiján az ekcéma, egyfolytában nyűgős, bújós és már vasárnap reggel sírva mondta, hogy hiányzik neki a Marci. Hiába voltak nálunk tegnap a Daniék, Rékuci ugyan nagyon örült nekik, de a Lackó lelkiállapotán csak felületesen javított.
Számolja vissza a napokat, hogy mikor lesz már csütörtök :).
A nagy kérdés persze az, hogy mi lesz a nyár többi részével, hiszen Marci naptára eléggé be lett táblázva és sokat lesz távol tőlünk....reméljük, hogy az első nehézségek után jobb lesz....
Ui: azért most értettem meg azt az általános vágyat, hogy az emberek nagy korkülönbséggel szülnek még egy gyerkőcöt. Persze nem unatkoztunk Marci nélkül, de azért mégis csak üresebb lett a házikó....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése