Most már mesélhetünk majd az unokáknak, hogy Marcikánkat egyszer az iskolában felejtettük..bár ez így nem igaz, inkább csak egy kicsit tovább hagytuk játszani:).
Apával beszéltem telefonon, hogy tulajdonképpen én is el tudok menni a suliba a Marciért. Félreértettem a válaszát és teljes nyugalommal elindultam a cipőbolthoz, mert azt biztosan megbeszéltük, hogy Marcinak 3 hét után új cipőt kell vennünk :(.
Lelkesen integettem a családomnak, mikor ők is begurultak, majd megkérdeztem, hogy hol a Marci, mert csak a kicsiket láttam. Apa nevetve mondta, hogy nálam. Gondoltam humorizál. Kiderült, hogy nem...
Mint az őrült rohantam a suliba, szerencsére utolsó előttiként hoztam el :)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése