Kanizsa Kupa

Réka születése előtt nem gondoltam volna, hogy ilyen eseményekre fogok eljutni, de megtörtént.

Munkahelyi lehetőségeket kihasználva kaptunk meghívást a Kanizsa Kupára és egyből felcsillant a szemem, hogy ez Rékucinak való program. Tíztáncverseny, melyben a táncé, a csillogó ruháké, a sminkeké, a ragyogásé a főszerep.  Igazán csajos program, így Erzsivel hármasban vágtunk neki az estének. Rékuci egész nap boldogan szaladgált körbe-körbe, hogy ő táncversenyre fog menni és elvarázsolódott az első pillanattól kezdve. A kedvenceit, akiknek szurkolt, királynőnek nevezte el és lelkesen tapsolt nekik. 

Jó volt nézni az örömtől csillogó tekintetét, ahogy szájtátva figyelte a különféle táncokat. És tényleg, felnőttként is magával ragadó volt az este. Bár ez a világ annyira távol áll tőlem, még is egy kicsit jó volt belepillantani, de csak bepillantani, mert a sok csillogás, mosoly mögött rengeteg gyakorlás, készülődés, könny is volt...

A táncverseny szünetében pedig a kicsik produkciójában gyönyörködhettünk. Jó volt nézni az óvodások cha-cha-cha bemutatóját, a nagyobbacskák előadását. Látszott rajtuk, hogy amint meghallották a zenét, a lábuk már tudta a dolgát.

Rékucit alig tudtuk hazakönyörögni. Úgy gondoltam, hogy maximum egy órát fog kibírni. Tévedtünk majdnem az egész programot végignéztük, az eredményhirdetés előtt nem sokkal mentünk haza...

Természetesen még mielőtt elindultunk, Rékuci megkérdezte, hogy ugye máskor is eljövünk????

Amíg mi lányos estét tartottunk, a fiúk is elmentek vendégségbe és nem éppen férfias program keretében babáztak :). Marci lelkesen magyarázta a három hónapos Milánnak, hogy okos gyerek nem hisztizik. És kezet fog, ha egy másik férfi kezet nyújt. Ja és persze megtanította gitározni is...mégis csak férfias program volt?