Elrabolva....

Felháborító történet esett meg a könyékünkön:

"Fegyver"-nek tűnő tárggyal vasárnap délután egy fiatal (!) anyukát arra kényszerítettek, hogy a kaposvári útról egy kis erdei útra kanyarodjon és eljuttassa az elrabolót egy erdei kis vadászlakba. Sőt a fiatal (!) három gyermekes anyukát kényszerítették, hogy gyermekeitől távol töltse a napot, estét, másnapot. Ráadásul mindez előre jól megfontolt, alaposan kitalált és megszervezett emberrablás volt és egy pillanatra sem merült fel a véletlen események sorozatának gondolata. Az elkövető biztosra ment....

Szerencsére :). Apa ugyanis olvasott a gondolataimban, amiben egy kis nyugalomra, békére, csöndre vágyódtam. Amikor pedig elhangzott a számból február elején, hogy az Ágnes-lakról csak annyit tudok, hogy létezik, akkor elkezdtek kattogni a fogaskerekek és beindult a szervező mechanizmus Apában. Mindenek a végeredeménye az lett, hogy Apa "elrabolt" engem :).

Voltak furcsaságok. Például, amikor benyúltam a szekrénybe, de nem láttam a bakancsokat. Csodálkoztam, mert úgy emlékeztem, hogy helyre tettem.....vagy mégsem? Hogy mikor végre elindultunk volna Marcival Ági nénihez, akkor valamit "véletlenül" otthon felejtett...hogy amikor megérkeztünk Ági nénihez, akkor is a Marcit a kapuig kellett kísérni, pedig ezt sem szoktuk.......

Hát igen. Apa alaposan felkészült: a böröndöt titokban már szombaton becsomagolták, amíg én nem voltam otthon a gyerekekkel...a bébiszitter előre meg volt beszélve, sőt(!) Apa azt is leszervezte, hogy én hétfőn nem megyek dolgozni! Rajtam kivül mindenki mindenről tudott :)...

De nagyon jól esett. Térerő hiányában tudtuk, hogy semmi és senki sem zavarhatja meg a nyugalmunkat. A gyerekekkel kapcsolatos problémák sem fognak eljutni a modern kor vívmányai nélkül, így megnyugodhattunk. Nem is kellett aggódnunk, mert a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Körülöttük forgott a világ. Marci hétfő este elmesélte a "trükköt". "Anya már 1/2 9-kor aludni kell este, reggel 6.20-kor kell kelni. (Ez egyébként is így történik minden nap :)) Nem komplikált reggeli kell, csak müzli, gyors öltözés és már indulhatunk is. Anya, 7.20-kor már mindenki a helyén volt. Nem értem, reggel mit kell annyit szöszölni... Ilyen egyszerű az egész!"

Persze másnap reggelre elfogyott a lendület :).

Az otthon nem alvásunk másik aranyos mozzanata: 

Bébiszitter: Gyerekek, hogy hogy nem jöttetek át éjszaka, pedig Apáék azt mondták minden éjjel valaki átmegy hozzájuk? A válasz: Nem volt itthon Anya, minek mentünk volna át?

Szóval amíg gyermekeink ilyen jól érezték magukat és tökéletesen viselkedtek, addig mi is nagyon jól éreztük magunkat. A szállásunkon borzasztó kedvesek és figyelmesek voltak velünk, velem, mint ünnepelttel :). Nagyokat sétáltunk az erdőben. Sőt még szarvasokat is láttunk, amit a vadászok azért irigyeltek, mert ők bizony nem láttak hétvégén egyet sem :). Nagyokat ettünk, olvastunk és igyekeztünk betartani azt a szabályt, hogy gyerekekről nem beszélünk :). Részben sikerült...

Jól esett kicsit távol lenni a valóságtól, még ha utána rögtön jöttek is a hidegzuhanyok....

Megérte megöregedni :)))))...