Ha analizálni kellene a kanizsai életünk okait, hogy mit keresünk itt a határvidéken, annyira távol szülővárosunktól, akkor egyértelmű a válasz: Rékucit.....
Apával megismerkedésünk 3. hetében egyeztünk meg, hogy három gyerekünk lesz. Később sem bizonytalanodtunk el egy percre sem a szám tekintetében. De az is igaz, hogy én többször kijelentettem, hogy Pesten nem fogok még egy gyereket szülni, hiszen ott sosem láttuk volna Apát a sok munkája, ügyelete miatt. Így költöztünk Kanizsára, ahol a dobozolást követően azonnal kopogtatott a gólya.
Bár a teszt azt mutatta, hogy nem vagyok terhes. Kidobtam, hogy megbízhaatlan, mert tudtam, hogy nekem lányom lesz 35 hét múlva. És így is lett. A teszt 3 héttel később már kimutatta, hogy Rékuci nő a pocakomban. A terhesség nem volt egyszerű, de nem is ez a lényeg...
Bár az utolsó hetekben megváltoztattuk az évek óta biztos nevet és felmerült bennem, ha már egyszer Kanizsán születik lehetne Dorottya is. Végül nem is Kanizsán született, hanem Keszthelyen látta meg a napvilágot és a Balatont :), így a név egyértelműen megváltozott. (Apával nem sokat gondolkodtunk rajta, bár a Marci nagyon sokáig küzdött az Enikő névért :).)
És június 5-én megszületett a NŐ, Rékuci :) és azóta minden pillanatban hülyének néz mindenkit és ez alól még egy kivételt sem sikerült találnunk! Mert ő tudja, mit akar és ezt hogyan kell elérni az adott embernél: legyen az férfi, vagy nő, gyerek vagy felnőtt..... Kívánom, hogy maradjon meg ez a képessége :) és a sok-sok jó tulajdonsága :)...
És a balatoni csajnak egy balatoni kép....(fotó by Mr. Bond :))
Boldog Szülinapot Rékucinak! Szloviék
VálaszTörlés