Tiszi bácsi a táborzáráskor kihangsúlyozta,hogy azoknak a gyerekeknek, akik részt vettek a táborban, különleges élményekben volt részük......Pont én is ezen gondolkodtam, mikor egy fotómontázst láthattunk a 6 napos huszártáborról.
Nagyon örülök,hogy Lackó is el akart menni és hogy Tiszi bácsiék partnerek voltak és megengedték nekünk .
A tábor sok mindenről szólt, nem csak a huszárságról. Szólt a bátorságról,a kitartásról, a reményről, a múltról és a jövőről. (www.orallok.hu)
A gyerekek megismerkedtek az ősi mesterségekkel, sőt részesei lehettek. Lovagolhattak,kaszálhatták a füvet, cipelhették, gereblyézhették, etethették a lovakat...agyagozhattak, huszár csákókat készíthettek, ólomkatonát önthettek, kenyeret dagaszthattak, huszár bemutatón vehettek részt és maguk is huszárcsapatokat alkottak: saját zászlóval, saját előadással...Persze mind emellett hallgattak a magyar, dicső múltról történeteket, legendákat. Minden nap esti zárásként pedig elénekelték a Himnuszt, a Székely himnuszt és a Palóc himnuszt.
Reggel pedig, aki ébresztőkor nem ugrott ki az ágyból, lekéste a tornát, annak jaj volt, hiszen a csapat 10 pont levonást kapott minden egyes későért! Marci még reggelente most is azzal ébred, hogy "Jaj, ne, lekéstem a tornát!"
Az esti lefekvés pedig, jaj nem szülőbarát...éjszakába nyúlóan tivornyáztak, mint az igazi huszárok. Volt huszárlakoma is, ahol régi szokás szerint nem volt evőeszköz :). Na meg persze volt éjjeli őrtűzgyújtás is...
A fiúk a Lenkey János csapat tagjai voltak....
A fiúk nagyon jól érezték magukat, telefonon sem értek rá minket felhívni, mert sok dolguk volt...és tényleg...
A végén két kis huszár jött haza....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése