Az elmúlt évek első hétvégéjét csendben elvonulva, magányban töltöttük. Jól esett a nagy rohanások, sok-sok vendégség után egy kis csend.
Idén a karácsony-új év nyugodtabban, csendesebben telt, de utána így is jól esett világot látni :). Az idei szállásunk azonban nem egy kis világvégi, eldugott szállás volt. A kőszegi vár melletti, kis hangulatos panzió volt a kiválasztott hely. Kőszeg nagyon csendes volt, és helyiekkel beszélgetve sajnos ez a csend nem véletlen...
Szóval Kőszeg volt a csillagtúránk középpontja, mert hiába szerettünk volna visszamenni nosztalgiázni Zsirára, a kedvenc helyünkre, sajnos, az már foglalt volt.
Régóta bújtuk az időjárás- és a hójelentést, hogy hátha lesz a környéken hó. Hiába. Végül programunkat megváltoztatva pénteken az ausztriai sípályákon keresztül jutottunk el Kőszegre. Mivel ki voltunk éhezve a síelésre, így persze jól éreztük magunkat és egész nap síeltünk a 40 cm-es műhóban. Napsütésben 0-1 fok hőmérsékletben idilli volt síelni. Fázni, mindenesetre nem fáztunk :). (Vasárnap olvastuk a pálya honlapján, hogy lezárták a pályák nagy részét, mert +5-8 fokban már a műhó sem maradt meg :(.)
A gyerekek mind emlékeztek az elmúlt éves síelős tapasztalatokra. Rékucival már lehetett élvezhető sebességgel síelni, a fiúk pedig mentek, mint....Lackó minden egyes esése után hatalmas kacagásokkal állt fel és ment tovább, mintha mi sem történt volna....
Második nap a kőszegi várat fedeztük fel. Őszintén szólva nem sok időt terveztünk rá, mert emlékeink szerint nem sok érdekeset lehetett látni. És itt jött a meglepetés. Befejezték a pályázaton elnyert pénzből az eltervezett változtatásokat, és Magyarország egyik "leggyerekbarátabb" múzeumát hozták létre. Ugyanis itt mindent meg lehet fogni és ki lehet próbálni :). A teremfelügyelők kedvesek és segítőkészek, a gyerekeknek nagyon jó, az egész várat bemutató totókat, tesztlapot hoztak létre.
Hogy a fegyverek okozta stresszt kipihenjük, felmentünk Írottkőre. Hol jeges szélben, hol csak hidegben küzdöttük fel magunkat a csúcsra. Útközben Marci "lelkesen" elevenítette fel a környezetből tanult ismereteit az erdőről.
Vasárnap pedig Locsmánd volt a cél. Alapvetően a kirándulásunk célja ez volt, mert kicsit meguntuk, hogy a gyerekek itthon viszonylag kevés helyen vízicsúszdázhatnak. Így elmentünk Európa legnagyobb csúszdájához, ahol mindenki lecsúszhatott. Nagyon élvezték a gyerekek, igaz a Réka csak a kicsiken csúszott, de a két fiú a legnagyobbakon :)....
A hétvége méltó befejezése volt a téli szünetnek, mert másnap reggel visszatértek a kegyetlen hétköznapok. Dolgozatokkal, tanulásokkal, korán kelésekkel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése