Íme a három csemete nagyjából három hónapos korukban:
Marci:
"Az elmúlt 3 hónapban 57 cm és 3940 grammról 64 cm és 6500 grammra nőttem. A kezdeti 62-es ruhák helyett már 74-es rugikat és 80-as bodykat (ebbe nem kell Anyáéknak annyira begyömöszölni) hordok.
A napjaimat már nemcsak az alvás-evés tölti ki, hanem nagyon szeretek nézelődni, beszélgetni, testmozgást végezni: 2 hónapos korom óta hasról hátra fordulok, hátról pedig az oldalamra tudok fordulni, sőt jobban szeretek úgy lenni, mint hanyatt. A kezdeti napi 10-12szeri evés helyett már csak naponta 6szor eszem, de továbbra is csak Anya cicijéből (a cumiból egyszer ettem Apa kedvéért). A sok izgalom miatt képes vagyok már 5 perc alatt is belakmározni! Éjjelente jól alszom, általában 1szer kelek fel enni.
Nézelődni nagyon szeretek, élvezem a színeket is, nemcsak a kontrasztokat. Jobban szeretem a tárgyakat nézegetni, az emberek kevésbé kötnek le, bár Anya és Apa ez alól kivételt jelent. Ha Anya vagy Apa elmegy előttem, akkor követem őket a tekintetemmel, ha beszélnek mellettem: odafigyelek.
Nagyon szeretek mosolyogni, bár tudok nagyon gondolkodóan szemlélődni is. A beszélgetés is jól megy: egü, hö, eö, aj, gö és más egyéb hangok, amiket Anya sem mindig ért.
A kezemet is felfedeztem, tudatosan meg tudok fogni tárgyakat, bár simogatni még jobban szeretem őket. Éppen ezért, ha valami megtetszik inkább oda akarok kúszni (vagy Anyáék kezében menni), mint hogy érte nyúljak. Így viszont 3 hónaposan elmondhatom, hogy jelentős távolságokat tudok megtenni a szőnyegeimen.
A kezemet egyébként arra is szoktam használni, hogy megnézzem mi van a gyomromban, vagy legalábbis betömöm az egész öklömet a számba. A takarómat szeretem megfogni és a számhoz húzni.
Nagyon élvezem, ha Anya ülésbe felhúz engem, ha Apa repülőzik, egyedül a feldobálást nem sikerült megszeretnem.
Nagyon szeretek úszni, pancsizni a vízben. A nagy kádban bátran felfekszem a vízre, Apa csak a nyakamat támasztja alá, sőt már le is merültem a víz alá."
Palkó:
"-elmúltam 3 hónapos, súlyom: 7350 gr (vagyis "csak" 890 gr-ot híztam 4 hét alatt), hosszam: 61,5 cm, fejkörfogat: 41 cm.
-az egü, eö kifejezések után a brrrrr és buborékfújással egészült ki a "beszédem".
-kicsi túlsúlyom miatt, ellustultam, a buksimat kicsit nehezebben tartom meg és csak nagyon ritkán fordulok meg. Kezeimmel a csörgőket megfogom, majd eldobom.
-néhány napon keresztül éjjel-nappal 1 óránként keltem/ettem, aztán jött a meredek váltás: naponta csak 4-5ször eszem. (Ma így éjfél előtt néhány perccel elmondhatjuk, hogy csak 4szer ettem: hajnali 3, reggel 8, délután 1, este 6) Anya cicijei meg fájnak :@, bár jelentkező van a tejcire :o!
-ha Bátyust meglátom, ugyanúgy mosolygok, mintha Anya hajolna fölém.
-Bátyus továbbra is lelkesen szimatolja a pelusomat, adogatja a játékait, nyújtogatja az ujjaimat, puszilgat, altat és ha üvöltök türelmesen vár a sorára. Na persze tudjuk Anyát idegesíteni a szándékos "ki tud hangosabban sírni?" játékkal."
Ui: azt az egyet elismerem, hogy Palkó belső tulajdonságait szinte egy az egyben Apjától örökölte. Mindenki eldöntheti, hogy ez jó vagy nem :)....
Réka:
Röviden és tömören: egy angyal. Sosem hittem el, amikor tündéri jó gyerekről áradoztak az Anyukák, de most már én is tudom: léteznek ilyen gyerekek :). Reméljük sokáig élvezhetjük ezt az állapotot és Rékuci ilyen tündér marad!
Jókedvű, kacagó, nézelődő, érdeklődő, nyugodt. Imádja a zsivajt, vagy csak megszokta már a pocakban is. Hatalmas mosollyal jutalmaz mindenkit. Nemcsak a szülőket, bátyusokat, hanem tényleg mindenkit! Remekül érzi magát Pótpapája kezében is, nem ragaszkodik a "csak az Anyával" állapothoz. Súlyát nem tudjuk, majd a következő oltásnál kiderül. Eszik, amikor kedve van, este 9-től hajnali 4-ig alszik, aztán reggel 6-kor reggelizik és a fiúkkal együtt kel. Egyre többet van fent és hihetetlen türelemmel várja meg, amíg a fiúkat elrendezem. Gyorsan szopizik, de közben is össze-vissza jár a tekintete.
Nagyon ritkán sír, csak ha tényleg nagyon nagy baj van. Egyébként csak diszkréten jelzi, hogy éhes vagy teli a pelus vagy álmos.
Jelenleg neki van a legkevesebb haja és a legkisebb szempillája :(.
Az első gyereknek mindig a legjobb és a legrosszabb. Legjobb, mert elsők, de legrosszabb, mert rajtuk tanulunk meg sok mindent. B
ár azt hiszem nem lehet ránk mondani, hogy túlságosan óvtuk volna első gyermekünket, de azért mosolyogtató dolgokat mi is csináltunk. A második gyereknél mérlegeltük, hogy mit csináltunk az elsőnél esetlegesen rosszul és azon változtattunk. Könnyebbség volt a már "nem féltem, hogy összetörik a kezem között", de újdonság volt az egyszerre két gyerekre való figyelés, vigyázás.
A harmadiknál pedig egyszerűen csak élvezkedem. Amit megváltoztattunk Palkónál, azt visszaváltoztattuk a Marci-féle neveléshez. Sokkal nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban vigyázok a gyerkőcökre. Megtanultam értékelni a csak egy gyerekkel, vagy a csak két gyerekkel töltött perceket, időket. Már nem akarom bizonyítani a "szuper anyukaságomat", hogy mindent meg tudok csinálni tökéletesen és ráadásul egyedül, hanem elfogadom a segítségeket és élvezem a csodát.......Persze írhatnék a Marci "meg sem hallom" korszakáról, vagy Palkó tomboló dac- és hiszti korszakáról, de minek??? Túl kell élni és majd évek múlva jót nevetünk rajta :)....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése