Dani szülinapja...

Rékuci: az utóbbi napokban úgy döntött, hogy a legfinomabb táplálék a saját lába, állandóan megragadja és már húzza is a szájába. Vagy ha éppen nem lábat eszik, akkor erősíti a hasizmát, vagy próbál mászni: popsi fel és próbálja nyomni magát előre. Különböző eredményekkel. ha nem megy, akkor nagyon be tud dühödni :). Bár igen jó húsban van, az evészet továbbra sem érdekli. Az én anyatej mániám miatt nem is kap mást, de kétlem, ha mást kapna, az érdekelné. Mert igazából Rékucit sohasem érdekelte a kaja...
Egyfolytában magyaráz, közben gurgulázik, buborékokat fúj.

Voltunk megint úszáson és nagyon ügyes volt a Réka, sőt Apával merült is a víz alá Kalovits-féle, korábban tanult módszerrel. Amikor pedig megmutattuk, hogyan kell rugdosnia vizet, nem volt megállj, taposott ezerrel :)....

"Anya, én szejet Réka...."


A piros turulmadaras pólót még régen Marci kapta, mert mindig mondta, hogy szeretne egyet. Aztán eljött az a pillanat, hogy kinőtte és kapott helyette újat. Mikor meglátta a régi, piros színűt a szekrényében, azonnal kivette és magától átrakta a Lackó szekrényébe és hozzátette, hogy "most már a Tiéd, Palkó!"


A három kiscsibész:


Buliban voltunk:
A gyerekszoba 9 gyerek és néhány perc elteltével:


Voltak, akik rendrakás helyett inkább a tortát várták:


Aztán a Szili befutott a Városkapu állomásra:

A torta érdekessége, hogy amikor egy évvel ezelőtt leköltöztünk és szerettünk volna tortát rendelni a Marcinak, mindenki csak vonogatta a vállát. Aztán Apa megismerkedett az egyik cukrász testvérével és megindult a fejlődés Kanizsán: Marcinak lehetett tűzoltóautó, Daninak pedig már a Szilit is elvállalták. Nem tudják még, hogy a következő a NOHAB lesz :). (Zárójelben azt is megemlíteném, hogy ez a torta isteni finom. Mi eddig szinte soha nem ettünk a tortából, Marci csak a marcipánt ette, de ennek senki nem tud ellenállni...egyszerű és finom. Kanizsa egyértelmű jó oldala: a süti. Sokkal-sokkal olcsóbbak, mint Pesten és még finomak is :).)

A csapat egyik fele falatozik:


És a másik fele:


És eközben Rékuci a Pótapjával beszélget, mivel az igazit behívták a kórházba, így szinte az egész buliról lemaradt. Amit Lackó csak úgy volt hajlandó elviselni, hogy egész végig szinte az ölemben ült :(.


De aztán beült az igazi (vagy legalábbis törzskönyvi :)) Apa ölébe is:


Babát várnak a fiúk:


















Óra állítás:
Mivel a mi életünk eléggé el volt csúszva eddig, hát nekünk nem jelentett gondot a dolog. Új idő szerint felkeltek a fiúk reggel 8-kor és este 1/2 10-kor alig lehetett elaltatni őket :).

Mi történt még a hétvégén? Semmi különös, próbáltuk Apa hiányt pótolni. De jelentjük: nem sikerült. Csak egy picurit....