Nehezen, de eljött végre a pénteki nap. A fiúk már türelmetlenül várták Amát, na meg persze a Lilláékat.
Apa és Lackó kimentek Amáért a buszhoz, majd együtt elmentek az oviba. Fülig érő szájjal rohantak haza, nem sokkal később megérkeztek Lilláék is és kiteljesedett a "nagy családi, olasz érzés", 5 gyerek igen erőteljes zsibongása, játéka. Remekül érezték magukat.
Ekkor tanulták meg a "görbe este" kifejezést: minket szülőket elengedtek a Kárpátia koncertre, Ama vezényletével az öt unoka pedig itthon bulizhatott. Kötelező program csupán a vacsora és a fürdés volt. Altatás kimaradt. A kisebbek kidőltek maguktól, a nagyokat pedig úgysem lehetett volna lefektetni. Így fordulhatott elő az, hogy mikor a gyerkőcök szavaival élve: tuti koncert véget ért és mi Anyukák hazajöttünk, akkor Lilla és Marci kézenfogva fogadtak minket az ajtóban. És így fordulhatott elő az is, hogy éjjeli 1/2 12-kor nutellás kenyereket kenhettem. Ha már buli, akkor legyen teljes...
Szombaton a buli miatt Rékuci kivételével mindenki későn ébredt. Aztán összekészülődtünk és elindultunk a Csillagvárba. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, Marci állandóan az állatsimogatóban volt: hol egyedül, hol a többiekkel. Természetesen alig akartak eljönni onnan. Még egy utolsó kergetőzés, még egy utolsó kergetőzés....Így maradhatott ki a délutáni kirándulás és lett helyette ugrálóvárazás. Aztán sajnos a búcsúvacsora, mert Lilláék mentek haza.
Vasárnap pedig korán kellett kelni, hiszen mentünk az uszodába, Rékuci első babaúszására. Szerencsénkre Rékucit születése óta szoktattuk a hidegebb vízhez, ami tudatos volt, hiszen az itteni uszoda vize kissé hűs....de élvezte majdnem teljes 1 órát volt a vízben, amin csodálkozott is az oktató, hogy elsőre kibírta: nem fázott, nem sírt. Na jó, egy kis sírás azért volt. A halacska kergető feladatot nagyon imádta, kalimpált kezével, lábával, hogy minél hamarabb odaérjen és megszerezze a narancssárga halacskát :). Amíg én Rékucival úsztam, addig Apa a fiúkkal volt a nagyobbaknak szóló foglalkozáson, Marci időnként eltűnt, időnként előkerült, állandóan lement a víz alá.
Aztán megkezdődtek a vendégségek sorai. Sok-sok finomsággal, sok-sok játékkal....
Már nem is tudom, kinek a kedvenc blogjai között találtam rá a "kalandok a konyhában" című blogra. Jól hangzott és beleolvastam. Eddig sosem írtam hivatkozást a blogunkban, de most megteszem: http://edithreceptjei.blogspot.com/2009/07/fozz-az-egeszsegedert-avagy-gyors-es.html .És innen indult a dolog, jobbnál jobb recepteket találtam nem csak Sedithnél, hanem másnál is és így találtam rá az egyik tökéletes süti receptjére. Kipróbáltam: a fiúk befalták, na meg persze én sem bírom abbahagyni, gyors is, egyszerű is és olcsó is. És ahogy látszik, szegény Rékucinak mindebből csak a doboz maradt:
Marci kérdése pedig vasárnap az volt: mikor csapunk megint egy görbe estét?
Kérem szépen a receptet (nem a dobozét!) :-)
VálaszTörlésPuszi