2009. október 8., csütörtök

Október eleje

Az időre igazán nem lehet panaszunk, gyönyörűen süt a nap és délutánonként ismét pólóban lehetett rohangálni az udvaron. Nem esett az eső sem, pedig tavaly ilyenkor már mindennapos életünk része volt. Élveztük ezt az utolsó-utolsó nyarat.

Marciék voltak a másik kanizsai óvodában szüreti mulatságon. A helyi járattal utaztak, ott pedig szüreteltek, sült gesztenyét ettek, néptáncoltak, bőrből karkötőt készítettek. Nagyon lelkesen jött haza :).

Persze azóta az oviban csináltak gesztenyesünit, rajzoltak pingvineket. Móni néni pedig lefényképezte Marci óriásra épített várát. 4 másik gyereket vont maga alá és a vezetésével óriási várat építettek. Mostanában ez nagy kedvenc lett itthon is. Na persze nem építőkockából, hanem minden másból. Apa hulladék fájából, könyvekből, bútorokból, amit éppen talál.
A vár oldalléceiből például a teraszról induló többszintes autópályát készített, ami aztán folytatódott az egész kertben. Végül LP segédletével felhordták a várba, hogy segítsenek Apának: Marci adta fel a léceket, LP pedig bevette a vár első emeletén és lerakta egymás mellé. Minden kérés nélkül. Maguktól. 2 és 4 évesen!

LP beleszeretett a banánturmixba :). Naponta többször kéri: Anya, kérek banántumixot. A: nincsen banán. LP: Anya vásárol. Bácsi(nak) fizet. Én is megyek. Itthon: LP magától viszi a banánt és a tejet a konyhába és szól, hogy le kell venni a polcról a turmixot. Amit persze csak ő indíthat el :).

Rékuci: tündér, mint mindig. Dorkáéknak hála készült róla új kép:

Elmúlt 4 hónapos:
4 hónapos korban a baba már háton fekve is középen tartja a fejét, egyenesen néz, hosszasan fixálja tekintetét egy-egy tárgyon, illetve követi a mozgó tárgyak útját. Hasról esetleg már oldalra vagy a hátára fordul, és a könyökére támaszkodva emeli a fejét és a felsőtestét. Segítséggel akár ülni is tud. Tárgyakért nyúl (pl. csörgő), a kisebbeket tapogatja, kezébe, majd szájához viszi. Felfedezi a saját hangját, és ezzel kezdetét veszi a gagyogás: "böööj", "baa", "daa". Határozottan visszamosolyog, hangosan nevethet. Naponta már csak 5-ször szopik, sokan már végigalusszák az éjszakát, de legalábbis 6 órát egyben alszanak az első felsírásig. Egyéni és igen eltérő az alvásigényük.
Könnyes sírással jelzi fájdalmát, félelmét, vagy ha magára van hagyva és "unatkozik". Látszik, hogy örül az érintésnek, és így azoknak a játékoknak, amelyekkel a testét megérintjük. Jó a babamasszázs. Szereti háton fekvésben, ha biciklizést játszanak vele.
Kiegészítés: popsit magasra feltolja, majd fejjel próbál előre jutni :).

Persze rengeteget Dorkáztunk, sőt olyan is volt, hogy kipróbáltam az 5 gyerek egyszerre érzést is. Panaszom nem lehet, tündériek voltak a nagyok, együtt veszekedés nélkül játszottak, Rékuci pedig csendben szopizott. Sikerült a vacsit is összekészíteni, így mire a többi szülő hazaért már csak enni kellett a jókedvű csapatnak.

Az állítólagos utolsó szép és meleg estét kihasználva pedig tábortüzet gyújtottunk és szalonnát sütöttünk. Igazán tündéri volt, ahogy 5 gyerek kuporgott a tűz körül, a szülők pedig sütötték a szalonnát :). Már csak Apa gitárja hiányzott, de legközelebb pótoljuk....

1 megjegyzés:

  1. De jó lehetett a tábortű, szalonnasütés és sok gyermek zsivaj!!! Irigylünk ám benneteket :-)))
    Anna és Máté

    VálaszTörlés