Gyöngyszemek

Az elmúlt héten kijutott nekünk a bulikból és a csendes, családi estékből is. A fiúk rengeteget autóznak, vonatoznak együtt, vagy duplóznak. Bár gyakran eljutnak a vitáig, aztán Marci: "van egy jó ötletem!" felkiáltással kitalál valami újat és helyreáll a rend. Vagy ha mégsem akkor jön a játék elvétele...
A legújabb kedvenc pedig: Rékuci raliztatása. Vagyis Rékuci ül a pihenőszékben és a fiúk közül az egyik elölről húzza, másik hátulról tolja és csak mennek körbe-körbe a lenti szinten :). Réka pedig vigyorog. A fiúk nagyjából bármit tehetnek vele, ő vigyorog.


Pénteken este Uram meglepett és elvitt Berecz András mesemondó estjére. este 7-kor kezdődött és majdnem 9-ig tartott. Ezalatt az idő alatt pedig a három csemetére Edit vigyázott. Minden tiszteletem az övé, hiszen az este legkritikusabb részét kapta: vacsi, fürdés és lefekvés...De remekül sikerült megoldania. Pont, amikor indultunk Kiskanizsáról, akkor éreztem, hogy belövell a tejem és kiderült, hogy akkor tényleg sírt egy picit a Réka, de kapott pár kanál almalevet és megnyugodott. Hazaérve mi 3 kis tündért kaptunk vissza :).

Szombaton este pedig megérkezett Ama, a fiúk óriási lelkesedéssel mentek ki elé és nyúzzák őt azóta is folyamatosan. Voltak kint együtt a Csó-tónál és játszottak itthon is mindenfélét. Volt rengeteg meseolvasás, csodálom, hogy Amának van még hangja...

A múltkor lemaradt az, hogy amikor még nem voltam sérült és jártam spinningre, mindig Apa vigyázott a 3 gyerekre. Remekül eljátszottak. Építettek egy óriási várat, ahol Rékuci volt a királykisasszony, Lackó a sárkány és Apa-Marci volt a várvédő.
Igazán megható látvány volt, hogy amikor hazaértem, Rékuci (kenguruban az Apján) és a két fiú az ablakban integetve vártak rám :).

Lackó: amikor néhány hónapos volt, Nagyapa megjegyezte, hogy ő lesz a legcsibészebb minden unokája közül. Kételkedve fogadtam a kijelentést, hiszen Marci is egy kisördög :), nem hittem, hogy túl lehet tenni rajta. Pedig igaza lett Nagyapának. Lackó pedig mindezt olyan bájjal, könnyedséggel csinálja, hogy egyszerűen nem lehet mit tenni vele. A szabályokkal nagyon is tisztában van, hiszen mindenkit kioktat róla. Kedvenc játéka, hogy ül a foteljában és magyaráz, utasít...Így igenis nagyon tisztában van azzal, hogy rosszat tesz. Ilyenkor kicsit lehajtja a buksiját és csibészes szemmel félig felnézve mosolyog. Amitől persze az embernek mosolyognia kell, még akkor is, ha majd felrobban a dühtől...

Tündérien beszél, hihetetlenül jó előadásokat produkál, teljes testével magyaráz.
Mindig le akarom jegyezni az "édes" szavakat, de elmarad. Egyik kedvenc most: pici Kanizsa=Kiskanizsa, kedvencem: Zsicc, alias Sicc.

Nem szeret mesét nézni, mégis mostanában lefekszik a kanapéra, betakarózik és mondja: Anya mesét szeretnék nézni...Amit körülbelül 2 perc alatt un meg. Dinókat azonban nem lehet nézni mellette, mert fél tőle.

Lackó mindenkit az ujja köré csavar. Amikor Apával mennek a Marciért, órák múlva jönnek csak haza. A Marciért teli pocakkal indulnak, mégis amint beérnek az oviba Lackó megeszi Marci uzsiját, mert Marci úgysem enné meg :(, aztán elindul a játékok felé, természetesen Óvó néni biztatására, közben eszik egy kis gyümölcsöt és még...Múltkor az Óvó nénik biztatták, hogy nyugodtan üljön le, ollót adtak neki, hogy vágjon kedvére, vagy színezzen, vagy....

Marci:
amikor Rékucit vittük oltásra, megkérte, hogy mérjék meg: 109 cm. Igaz nagyfiú. Amikor eltörtem a lábamat, egyből kijelentette: Anya, majd én mindent megcsinálok, csak pihenjél. Persze a csoda keddre már elmúlt, de azért tényleg rengeteget segített nekem, odahozta, ha kértem valamit. Mondta, hogy hozom Anya, ne ugrálj a fájós lábaddal. Persze, ha belebújik a kisördög, akkor retteghetünk..
Olyan édesen tudja kérdezni, hogy Anya ugye most nagyon büszke vagy rám??? Hát persze!

A legkedvesebb játéka az, ha óriási tornyokat építhet könyvekből. Nagyobbat, mint ő maga. A képen a vár alapja látható :).

Egy valamit azonban nagyon nem szeret: a rajzolást. Meglepődtünk, amikor a következő rajzzal állított haza:

De végül kiderült, hogy Gyöngyi néni segített neki egy picikét...

Jól esett, amikor este lefeküdtünk, összebújtunk és piszéztünk, puszit adhattam neki. Ez igazán nagy kegy nála, mert nem szereti...vagy legalábbis úgy tesz...

Egész héten a Dorkáéktól kapott új társassal kellett játszanunk, aminek következtében tényleg kevés olyan kresztábla van, amit nem ismer.

Pénteken volt az ovijukban a Habakuk bábszínház. Azt ugyan nem sikerült kideríteni, hogy miről szólt a mese, de azt mondta, hogy nagyon várja, hogy megint jöjjenek.

Néha magam is meglepődöm, hogy milyen kifejezéseket használ. Pozitív értelemben, persze mindig sejtem melyik meséből, történetből vette, de akkor is...

Annyi minden lenne még.....
De "Rötyi kisasszony" nehogy kimaradjon: