Réka

Rékuci névnapja alkalmából írnék csak róla egy kicsit:

4,5 hónaposan 7090 gramm volt. Sikeresen megkapta akkor az oltást is, ami igazán vicces volt. Persze egyedül voltam a három gyerkőccel a rendelőben, ez már eleve szórakoztató még akkor is, ha a fiúk tündérien ügyesek és okosak voltak. Rékuci végigsírta a vizsgálatot, majd amikor a tűt beszúrta a Doki néni, elhallgatott és vigyorgott. Pedig még ment a lábikójába az oltóanyag.

Aztán persze november 5-én elmúlt 5 hónapos is: Anno Marci 5 hónapos beszámolója alapján:

"Nagyon sokat beszélgetek és sikongatok, nagyokat tudok kacagni. Ha valamilyen hangot hallok, odafordulok és megnézem honnan származhat. Nagyon imádok hason lenni, ha Anya (ki akar szúrni velem) hanyatt fektet le engem, én azonnal hasra fordulok, kivéve, ha meglátom a lábaimat, mert azokat imádom fogdosni és már egyedül is be tudom tenni őket a számba. Hason fekve próbálom a popsimat minél inkább kinyomni, már lassan a plafonig felérek ;-).
Ha meglátok egy játékot, nyúlok utána. Egyre határozottabban elveszem, akár a labdákat is. Egyik kezemből átteszem a másikba, vagy eldobom.
Imádok ülni és a pihenő székemben ki is tudom nyomni magam, hanyatt fekvésből pedig a kockás hasam segítségével félig fel tudom húzni magam ülésbe. Ha Anyáék megtámasztanak hátulról, simán megülök és nem dőlök oldalra (bár ezt a mutatványt nem szoktuk csinálni). Nagyon szeretem kinyomni magam állásba, ahol szépen meg is tartom magam. Imádok újságot is olvasni, bár azokat utánam senki nem tudja elolvasni :).

Imádom a sok embert körülöttem. Továbbra is hihetetlen jó baba vagyok, csöndes, nyugodt, mosolygós és nem sírok sokat, bár azt hiszem nincs is miért. Anya és Apa és a Tesók: nagyon sokat foglalkoznak velem: meséket olvasnak nekem, mondókákat mondanak, énekelnek, Mozartot hallgatunk, stb.. Minden tevékenységükbe továbbra is bevonnak engem, így elképzelhetetlen nélkülem a főzés, takarítás, mosás, vásárlás. Mindenhol ott vagyok, ahova a többiek mennek, így bizti sosem érzem magam egyedül és elzártnak. Ha mégis úgy érzem, hogy egy ölelésre van szükségem, szólok és Anya, Apa vagy a Tesók (vagy sorolhatnánk még a jelentkezőket) magához ölel, én meg beléjük fúrom magam. Anyával nagyokat szoktunk puszilkodni, persze én is adok neki a magam módján.

Gyémánttal és Nadával nagyon jól összebarátkoztam, ha meglátom őket, „repkedek” és kurjongatok. Imádom megtépni őket, leszerelni a fülüket, a szemüket kioperálni és Isten ments bárkit is, hogy megpróbáljanak elvinni tőlük!!!!"

És akkor kicsit szabadabban:
Rékuci tényleg tündéri, bár az éjszakák miatt kicsit kialvatlanul néha nem annyira rózsaszín a világ. Amikor a Tesókat meglátja felcsillan a szeme, persze a fiúk is egyből hozzárohannak. Simogatják, énekelnek neki, együtt tologatják az autókat, nem irigykednek rá, odaadják a játékokat neki. Egyedül a fürdésnél szoktak problémák lenni, hogy egy idő után megjegyzik, hogy a Réka menjen ki, mert ők nem férnek el. Jogosan.

Rékuci nagyon érdeklődő, kenguruban üldögélve magyaráz és nézelődik. Megszűnik minden gondja. Bár tényleg nincsen sok neki. Mostanában csak annyit szokott nyűglődni, hogy mászna ő a dolgokért, mert persze mindig a legtávolabbi dolgokat nézi ki magának, de még nem tud....A székébe betéve is egyből nyomja ki magát (könyökkel-hasizommal) ülésbe, mert ez persze nagyon tetszik neki :).

Mindenkit levesz a lábáról, mert mindenkire mosolyog. Teli szájjal nevet inkább.

És akkor a világ legtökéletesebb kislánya képekben:







Névnap:
Mindenki mesélt nekünk az Apa-lánya szerelemről, hát nálunk is létezik. Apa életében először nem felejtette el valakinek a névnapját :)! Elment a virágoshoz és megkérdezte, hogy mit szoktak venni az Apukák a lányuk első névnapjára. Így lett volna a csokor 3 szál tulipánból, de végül Apa beleszeretett a lila kálába és módosult. Jó választás volt: Rékuci azt akarta először megenni :).