Dicséret

Hull a pelyhes fehér hó...énekelték a fiúk, miközben ültek az ablakpárkányon és nézték az utcát...hihetetlen, de mégis igaz: esett a hó hétfőn is és ma is. Még hihetetlenebb, hogy meg is maradt. Bár Apa biztos nem örült ennek ma hajnalban, miközben a pályán szinte lépésben haladtak :(.
Hétfőn nagy hócsatát vívtunk Dorkáékkal, illetve szánkóztunk, de sajnos csak a ház előtti téren...(Reméljük Apa szabadsága alatt is sok-sok hó fog esni és akkor mehetünk kutyusokkal is szánkózni :))





















Kedden Apáztunk, elkísértük Keszthelyre és amíg ügyintézett, mi megnéztük a kedvenc múzeumokat. Vicces látvány lehettünk: Rékuci kenguruban, életmentő hátizsák a hátamon, László herceg pedig a nyakamban :). Szerettük volna végre megnézni a Balaton múzeumot is, de sajnos pont hétfőtől zárták be egy hónapra!
Amikor ebédeltünk Keszthelyen, egy férfi jött oda hozzám és azt mondta, hogy "olyan jó volt nézni minket. Egy jókedvű, kiegyensúlyozott család voltunk, ahol mindenki sokat nevet és a gyerekek is nagyon szépen viselkedtek az ebéd alatt. És ritka manapság már az ilyen látvány. Pedig mindenkinek így kellene csinálnia". És megköszönte nekem, hogy ezt láthatta. Én pedig büszkén, csodálkozva és kétkedően néztem rá. De elismerem, ott és akkor mind a három gyerek tündéri volt...és idillien boldogok, nyugodtak és kiegyensúlyozottak voltunk....
Ma pedig jött a fekete leves: az év egyik legrosszabb napját könyvelhettem el. Reméljük csak a front miatt.....
Jó hír viszont, hogy holnaptól Apa igazi szabadságon van és csak velünk lesz....órákon, napokon, "heteken" (:)) keresztül.....