Folyt.köv???

Amióta Apa az én nagyon titkos szülinapi ajándékomon dolgozik, sajnos nem férek a géphez. Csak külön engedéllyel, pedig lenne mit írni:

Marcit megdicsérték a szülői értekezleten, hogy nagyon ügyes. Nagyon gyorsan és jól számol. Sokszor gyorsabban és jobban tudja a válaszokat, mint az iskolába készülő ovisok, pedig neki még 2 éve van hátra :). Az óvó néni azt is kihangsúlyozta, hogy milyen szépen tanulja a verseket is. A képet egy kicsit árnyalta az, hogy a Marci persze szeret résztvenni a "kicsi a rakás" című játékban, amit a sáros-havas udvaron előszeretettel játszanak a fiúk és a lányok (!). A játék eredményét egyébként a ruhákon lehet látni :o.
Egyik este szorosan odabújt mellém és suttogva elmondta, hogy az ovis barátja olyanokat kér tőle, amiket butaságnak talál. Próbáltam elmagyarázni, hogy egy ilyen barát nem barát és keressen inkább mást, akivel jól tud játszani együtt. Másnap mosolyogva jött haza, hogy mással játszott. Nehéz dolog a barátság. És nehéz elmagyarázni egy 4,5 évesnek azt, hogy ki a "jóbarát" és ki nem. Kiről kell példát venni és kiről nem...
Marci nagyon szépen halad a némettel és nagyon lelkes is. Anita néninek hibátlanul elénekelte a dalt, elmondta a "kiszámolót", tudja a színeket, bemutatkozást és a medve vadászat fontos elemeit :). A legeslegfontosabb része azonban az, hogy tetszik neki, élvezi a pénteki órákat és az utána következő mindennapos foglalkozásokat velem.

Lackó: sokat változott. Nagyon sokat mesél, még többet kérdez, sokat bábozik. Imádja Anna, Peti és Gergőt. Mindegyik könyvből kiválaszt 1-2 kedvenc mesét és azt minden nap többször el kell neki mesélni. Az összetettebb meséknél pedig kérdez és látszik, hogy megakarja érteni az összes szót belőle.
Lelkesen énekli ő is a német dalocskát, a színeket próbálja Marcitól eltanulni.
Minden csibészségben benne van, vagy inkább ő találja ki????
Nagyon is tisztában van vele, ha rosszat tesz. Marcinál nem emlékszem, hogy ilyen idős korában ennyire nyilvánvaló lett volna, vagy csak a másfajta kommunikáció miatt nem lehet összehasonlítani. De az biztos, hogy Lackó amint rosszat csinál elbújik, vagy eltakarja a szemét a kezével....
Új kedvenc gyümölcse lett: licsi.
A főzés továbbra is nagy kedvence, állandóan mellettem csücsül a konyhában és keverget.
Kérte, hogy megint menjünk babaúszásra. Nagyon ügyes volt, gyönyörűen csinálta a feladatokat.

Rékuci: kezd kis csibész lenni. Egyfolytában felkapaszkodik, áll és pakol. Ezen kívül még a papírfecni evészet tölti ki a mindennapjait. Persze mellette gyönyörűen úszik (most már Apa is látta) és állandóan vigyorog. Képes hosszú időn keresztül eljátszani magában. Persze nem egy helyben, hanem.....Leküzdötte a küszöb akadályt és már semmi nem jelent problémát neki. Megy ahova akar. Szerencsére a lépcsőt még nem fedezte fel magának. Időnként már háttal megy le a kanapéról. Időnként úgy tűnik, mintha tudatosan integetne. Lelkesen tapsikol, általában a felnőttek kezét igénybe véve.
Nincsen foga, de lelkesen rág. És csak azt eszi, amit saját kézzel meg tud fogni és a szájéba tenni. Így megeszi a sárgarépát, karfiolt, almát, banánt, licsit, kenyeret, babakekszet. Pépes babakajából eddig csak a barackból sikerült 5 kanálnál többet ennie....
Amikor Csilla vigyázott rá, odamászott a hordozójához, kipakolt belőle, belemászott, majd nemsokára elaludt benne.

És a hetünkről:
A reggelek továbbra is szigorú rend szerint zajlanak és a röpködő mínuszok sem jelentenek akadályt: gyalog megyünk az oviba. 31 perc a rekordunk. DE már volt olyan, hogy Lackó is szaladt előre a Marcival. Persze van cél, hiszen az oviban várja Lackót a Marci reggelije :). Rékuci pedig a kenguruban óriási nagyokat kurjongat a szembejövőknek, szóval minden reggelünk mosolyokkal teli, mert mindenki elmosolyodik a gyerekseregen és a csibészkedéseiken...
A délután viszont szigorúan Apáé. Ha nem ügyeletes, csak ő hozhatja el a fiúkat. Én legfeljebb kíséret lehetek.
Szerdán kimenőt kaptunk Apával. Sajnos a squash mostanában nem akar összejönni, de egy kis spinningre elmehettünk. Amikor a fiúk megtudták, hogy jön Edit hozzájuk, már mondták is, hogy menjünk már itthonról :)...Mindig jót mosolygok az "edzésen", hogy 10 felnőtt egy kis teremben ül a szobakerékpáron, tekerünk, mint egy őrült, izzadunk, közben hallgatjuk a tucc-tucc zenét...és mindezt önkéntes alapon tesszük. Utána hullafáradtan lerogyunk az öltöző padjára. Ahonnan aztán mindenki villámgyorsan pattan fel, mert vár minket a külvilág, hiszen mindenkinek gyereke van, családja van...kezdődhet ismételten a "munka"...
A pénteki napunk a szokásos káoszban telt, vagyis: ovi-babaúszás Rékával-ügyintézés-ovi-német Marcival. Mivel Apának el kellett mennie, ezért a két kicsit elhozta a német óra végére, nehezen szakadtunk el a játszóháztól, hazafelé megrohamoztuk a Diniéket.
Szombaton Dorka szülinapjára voltunk hivatalosak, vasárnap mentünk családi babaúszásra illetve délután elsétáltunk megnézni a régi autók kiállítását, amit a gyerkőcök hamar letudtak, hogy tudjanak rohanni a Kölyökparkba...ahol nem volt egyértelmű, hogy a "Péterek" érezték jobban magukat, vagy a gyerekek. Mindenesetre volt nagy hangzavar, rengeteg mászás-ugrálás-csúszkálás....





Ui: most tűnt fel, hogy az utóbbi időben elfelejtettük dokumentálni/fényképezni a gyerkőcöket...muszáj leszek pótolni :)

Ui2:
Mostanában mindenki az oviban az iskolai beiratkozással van elfoglalva. Mi pedig az óvodaival, hiszen Marciék csoportját sajnos felosztják: a csoport nagy része ugyanis megy iskolába, csak néhányan maradnak kis-nagycsoportosok. Marciék óvó nénijei pedig valószínűleg sima kiscsoportot kapnak. Ahova nagyon várják már a Lackót...Marci pedig egy másik vegyes csoportba kell, hogy átmenjen. És innentől kezdve kezd érdekes lenni a dolog: melyik csoportba? Marci Lackóval menjen egy vegyes csoportba? Jó lenne az én két gyerekem esetében az egy csoport? Vagy Lackó menjen a már jól bevált óvó nénikhez kis csoportba? Március 4-ig kiderül :)!