Haemangioma

Az egész december közepén kezdődött. Egy nagy vörös csík jelent meg Rékuci arcán. Először azt hittük, hogy az újonnan felállított járókába ütötte meg az arcát. De a vörös folt hiába tűnt el, a lila folt csak nem akart eltűnni és érezhető volt alatta egy nagy dudor. Karácsony után Apa elvitte Rékucit az itteni bőrgyógyászhoz. Vártam haza őket a fiúkkal, hogy majd kinevet minket a doki bácsi, hogy csak beütötte magát a leányzó. De nem így lett.
"Baj van!" ezzel a mondattal állított haza Apa. "Haemangioma, vagyis jóindulatú érdaganat". MSD, internet és minden egyéb forrást felkutattam. Mi is ez? Rémesebbnél rémesebb képek az interneten, leírások, amik egyáltalán nem illettek Rékucira...az agyam egyre zakatolt, hogy az én lányommal ez nem fordulhat elő és minden rendben lesz. Aztán persze előjött az aggódás, de mi lesz, ha mégsem...Elvittük ultrahangra, ahol mondták, hogy 30mmx18 mm, ami igencsak nagy méret egy ilyen pici arcocskán. Az ünnepek miatt eddig sikerült eljutnunk, hiszen megállt szinte mindenhol az élet. Közben mindig, mindenhol, mindenki csodált minket az utcán, boltban, akárhol, hogy milyen gyönyörű kislány. Nekem pedig minden egyes "csodálat" késdöfés volt, hogy igen, de meddig mondják ezt a lányomról. A fiúk arca miatt is aggódtam volna, de a lányomért meg pláne. A folt ráadásul látható, nem takarható helyen van. És lassan megjöttek az első kérdések, hogy mi történt a Réka arcával, miért lila...stb??
Nem volt kedvem se beszélgetni, se naplót írni, semmit, csak csináltam gépszerűen a dolgokat és figyeltem Rékucit. Aggódtam, ha nem mosolygott, aggódtam, ha éppen valami kicsit más volt, mint a megszokott. Rágódtam, töprengtem.
Az új évet is könnycseppel kezdtem, de aztán az ünnepek végén sikerült eljutnunk egy újabb uh-ra, ahol a folt mérhetően kisebb lett, továbbra sem volt benne értevékenység, ami minden orvos szerint jó jel volt. Sikerült Pesten az általam megbecsült bőrdokinál is időpontot szerezni. Sajnos a hó miatt nem tudtunk aznap felutazni, maradt helyette az idegtépő újabb várakozós hét. A folt alatti dudor érezhetően egyre kisebb lett, de a lila szín maradt.
Végül eljutottunk a doki bácsikhoz, akik megállapították, hogy mivel születésekor a Rékuci arcán lehetett látni a kis erecskéket, (csak nem foglalkoztunk vele, mert picik voltak és a szülés velejárójaként kezeltük és mert különben is eltűntek) ezért veleszületett haemangioma-ja van, ami valószínűleg szép csendesen nőtt a bőre alatt, de mivel mélyen van, ezért nem lehetett eddig látni. Ezek általában 6-7 hónapos korig növekednek, majd stagnálnak és visszahúzódnak 7 éves, legkésőbb 14 éves korig. Maguktól. Mivel Rékuci "dudorja" szépen csökkent az elmúlt időszakban és már 7 hónapos, reményeik szerint ez azt jelenti, hogy elérte a nagyságát és húzódik vissza. Teendő nincsen. Kontroll 1 és 3 hónap múlva. Ha mégis újra növekedne, akkor lézeres kezelés, mert túl mélyen van, ezért a fagyasztás nem jöhet szóba.
A lila folt pedig marad. Ki tudja meddig. Türelem. Ami nekem nem sok van....
Az elmúlt egy hétben eljutottam odáig, hogy hajlandó voltam kommunikálni, nem remegtem az idegességtől minden másodpercben, hajlandó voltam a javulást észrevenni és optimistán állni a dolgokhoz.
A folt meg van, vannak napok, amikor észre sem lehet venni és vannak napok, amikor erőteljesebben látszik a folt. Van, amikor az arc másik felén is lehet látni az erecskéket, ilyenkor elfog egy kicsit a pánik, de pozitívan szuggerálom, hogy azokkal nem lesz semmi....
Rékuci mindez idő alatt boldoagn élet napjait. Gyönyörűen fejlődött, napról-napra ügyesebb és okosabb leet. Legnagyobb problémája pedig az, hogy az 1 mmx1 mm nagyságú papírfecniket is megkeresse az egész lakásban és hogy odajusson....és megehesse....