Folyt.köv...

Jó pár napja írtam még...

Valahogy mostanában semmire nincsen időm és irigyelem azokat, akik nyugodtan tudnak nagycsaládosként felújítani-építkezni. Nekem ez kevésbé sikerül. Haladunk, persze haladunk, mégis nehezen látom az időnként felcsillanó alagút végét. Pedig tényleg vannak változások, hiszen 75%-os készültségben van a konyhám, a fürdő szintén és elkészült végre a nappali padlója is. Csak megint az utolsó néhány % hiányzik, amitől az ember késznek érezné :(. Elkészült a vendégszoba is, aminek az volt az ára, hogy a viszonylagos rend felborult a nappaliban, pontosabban az egész házban és ismét dobozokat és zsákokat kerülgetünk. Ami persze a fiúknak és Rékucinak is nagyon tetszik, nekem kevésbé, de egyszer csak eltűnnek. Nem régen valaki megkérdezte, hogy mekkora a ház komfort fokozata? Mondtam, hogy a 0-10 értéknél a mínuszt 5-ön állunk. Na de félre panasz, ma végre kisütött a nap, több napnyi esőzés után, szóval most már csak jobb lehet. Csak azt sajnálom, hogy a titkos vágyam, hogy Rékuci 1 éves szülinapjára minden rendben legyen, nem valósul meg.

Szóval illene írnom arról, hogy Marciék voltak Veszprémben. Több okból sajnálom, hogy Marcinak búcsút kell vennie a Méhecskés óvó néniktől. Az egyik a bevállalósaságuk, vagyis, hogy felvállalták, hogy elvisznek 20 óvódás gyereket Veszprémbe busszal, úgy hogy szülőknek szigorúan tilos volt elmenniük. Reggel 8 órakor elindultak (könnyeimet morzsolgatván a szememből, persze úgy hogy ezt véletlenül se lássák a gyerekek) és este 1/2 6 órakor érkeztek meg. A kirándulás remekül sikerült, Marci még a szendvicseket is (!!!!!ez igazán nagy szó nála) megette. Az óvó nénik megdicsérték, mert nagyon ügyesen viselkedett. Egész úton mondta, hogy most merre járnak, mit lehet ott látni :). Az Állatkertben is ügyesen viselkedett, látszott rajta a rutin :).

És ha már a búcsúnál tartunk: megvolt az évzáró is június 1-én. Elbúcsúztunk hivatalosan a nagy csoportosoktól, a többi csoporttárstól, az óvó és dadus néniktől, hogy jövőre megkezdjük az utolsó két évet a Gomba csoportban. A sok esemény miatt: gyereknap, veszprémi kirándulás, óvodai szünet miatt sajnos idén csak 4 nap jutott a készülődésre. A műsor első fele ennek ellenére nagyon jól sikerült, Marci ügyesen mondta a verset, de a mese sajnos nem sikerült annyira jól. Bár vicces volt, de... bár persze én sok mindenről lemaradtam, mivel először Rékuci akart a "színpadra" feljutni, aztán Lackó is megunta az előadást...
A délután mégis jól végződött, ötösben elmentünk sütizni (fagyi az eső és a hideg miatt most kimaradt)..azóta pedig itthon vakációzunk és próbálunk összecsiszolódni...
Rékuci körülbelül 11 órakor elalszik és pont akkorra ébred fel, mire a fiúk eljutnak az ágyig. Így Rékuci pörög és közben pedig a fiúkat próbálom altatni. A megoldást még keresem, mert Rékuci nem nagyon bírja tovább, a fiúkat pedig nem tudom hamarabb elvinni az ágyig...de még van három hónapom :)...

A lassan egy éves nagylánnyal el kellett mennünk az új védő nénihez és ha már arra jártunk 3 éves státuszt is szeretett volna csinálni Lackóról. A látogatás röviden és tömören: katasztrofális volt. De meg tudtuk, hogy Marci: 22 kg, 110 cm, Lackó: 16 kg, 92 cm, Rékuci: 8,1 kg és 71 cm.

Egy pillanat a három gyerekes lét örömeiből.
Indulás az oviba: Marci: Anya, úgy unom már ezt a rendetlenséget a házban! Lackó pisilés után kezet mosva odament a Marci fehér ingéhez és beletörölte a kezét...majd egy másodpercre visszaugortam Marci alvó állatkájáért, amikor is Rékuci egyetlen laza mozdulattal szétdobálta a 25 dvdt, amit a búcsúzó Méhecskék kaptak.....

A fiúk kedvenc játéka:
egyik nap, lázas munkában voltak a fiúk. Szétszedték az egyik széküket. Úgy hogy az egyik oldalon maradt 2 kicsi csonk, a másik kettő lábát teljesen kiszedték. A háttámlát szintén szétszerelték. Kíváncsian figyeltem, mi lesz belőle. Kiderült. Felállították. AZ egyikük ráállt, a másik gyerek négykézlábra ereszkedett. Mondta, hogy indulás. A másik pedig izgatottan figyelte, koncentrált és pont mikor odaért, "ugratott" és ráült a másik hátára. Mint a cirkuszban az artisták. Még az izgalom is pont ugyan úgy megjelent a szemükben és az arcukon...

Képek:
Anno a hegyibuliban:






















Indulás Veszprémbe:



























Gyereknap az oviban:






















Itthonról is néhány kép:
















Ui: azért sokat javult a helyzet az elmúlt napokban...
Kell írnom: -Lackó kedvenc mondatairól, fogáról,
- Rékuci (meg nem ünnepelt) szülinapjáról, a védő nénis kérdésekről
- Marci hirtelen jött komolyságáról