Apa nagy napja és a többi esemény...

Ismét régóta írogatom, de megint nincs időm befejezni.... :(





Csütörtök
Mindenki izgatottan készült, este alig bírtak elaludni a fiúk. Reggel mégis első szóra kipattant a szemük. KIRÁNDULUNK, kisvonatozunk!
A veszprémi kirándulás után az óvó nénik szerveztek egy másik kirándulást, ahova testvér-szülő-bárki mehetett. Apa is szabadságot vett ki, sajnos még sem jöhetett velünk, mivel felkelni-járni alig bírt. Marci kicsit szomorúan vette tudomásul a dolgot, de azért a lelkesedés megmaradt. Az ovisok busszal mentek, a szülők pedig kocsival. Én kicsit féltem ettől a kirándulástól Apa nélkül, hiszen Rékuci biztos hátihordozós volt és abban is biztos voltam, hogy Lackó nem fogja bírni végig gyalog. De a Péter megnyugtatott, hogy ketten 5 gyerekkel simán elbírunk …
Dorka-Marci a buszon, a többiek pedig a kocsinkban. Becsehelynél döntött úgy Rékuci, hogy ő bizony cici nélkül nem tud létezni. A régi bevált módszert alkalmazva végül nem maradtunk le a csapattól. A kisvonatra várva a gyerkőcök szaladgáltak, a kisvonaton persze a mozdony mögé kellett ülni. Bázakerettyéről indultunk Pákáig. Marci-Lackó-Réka-Dani-Laura ötösfogat lelkesen álldogált a padon. Rékuci hajába belekapott a szél, ő pedig kacagva élvezte. A hosszú vonatozást remekül bírták a gyerkőcök a 35 fok ellenére is. Pákán megnéztük az Öveges kiállítást, kísérleteket, aztán mentünk Ábelt megtekinteni Csömödéren, majd indultunk vissza. A fiúk nagyon élvezték és Rékuci is, csak a visszafelé út közepén szundított el. Lackó persze a vonatról leszállva azt mondogatta: Nem akarok leszállni a vonatról. A problémát Ica néni oldotta meg, mivel ölbe vette és felcsábította a Marciék buszára. És legnagyobb meglepődésemre, felszállt! Sőt az arborétumból hazafelé is a buszon akart utazni!!!!
3 óra körül érkeztünk vissza Bázakerettyére és elmentünk még a budafai arborétumban. Kis focizás-szaladgálás után elindultunk a kilátóhoz, de eltévesztettük az utat. Őszintén bevallom, nem volt túl nagy baj, mert a végére azért már így is nagyon fáradtak voltak a gyerekek. Szegény Marci egész éjjel sírdogált álmában, hogy fáj a lába. Utólag megtudtuk, nem ő volt az egyetlen…
Be kell vallani, hogy a Pótapa nélkül nehezen oldottam volna meg a kirándulást, hiszen rengeteget cipelte Lackót. Persze így is előfordult, hogy Lackó a nyakamban, Rékuci a hátamon, a kezemben pedig a hátizsák és mindezt "hegynek" fel....
(Képeket majd csak később kapunk, mert arra már nem maradt erőm, hogy gépet is cipeljek)

Péntek:
Semmelweis nap volt Kanizsán. Apa már csütörtök este lelkesen készült, szarvas husit aprított, zöldséget pucol(ta)tott, pörkölt alapot készített, hogy ma reggel könnyebben menjen a bográcsos pörkölt főzés. Az eredmény jó lett, a finom pörköltet ette mindenki.
A fiúk persze lelkesen segítettek a tűzrakásban, a főzésben, a focimeccs nézésben, a kutya bemutatón való részvételben. A Marci szólt, hogy „megy”, aztán nyakába vette a „világot” és játszott a nagyobb fiúkkal. Lackó pedig inkább velünk maradt. Mindenki ismét jól érezte magát.















Szombat:
Eljött Rékuci nagy napja, az első szülinapi buli. Már előtte este megérkezett a Kericsalád, megkezdődhetett a megapartis hétvége. A buli résztvevői folyamatosan változtak, de a „mag” remekül érezte magát a hőség ellenére is és még a ház is egyben maradt! Persze nem maradhatott el a torta sem, amit a fiúk is nagyon vártak és amit Lackó „tündéres” tortának nevezett el. Persze nagy sikere volt. Rékuci pedig megkapta élete első Barbie babáját….
Itt említeném meg, hogy Rékuci megtette első önálló bizonytalan lépését felém. ÉSSSSS valószínűleg az „APA” szót is kimondta, szóval elmondhatom, hogy mind a három gyerek ezzel kezdte a beszédjét. Na jó Rékuci mondja még, hogy babababa, meg ajajajajaj. A védőnő megkérdezte, hogy beszél-e a gyerek. Mondtam, hogy nem. (Miért kellene 1 évesen???) Kifejezi az akaratát???? IGEN!!!!!!! Eszik egyedül??? Legszívesebben viccesen válaszoltam volna: a cicit kanalazza ki???? de végül is igennel válaszoltam, mert bár be kell vallanunk nem sokat gyakorolta, mégis gyönyörűen képes erre. Én magam is meglepődtem ezen.
Egyébként rengeteget változott az elmúlt 2 hétben. Már nem kisbaba. Hanem kezd csajosodni, olyan kis emberke kezd lenni. Kommunikál: magyaráz, csintalankodik, fiúkkal csibészkednek, nagyokat kacagnak…







































Vasárnap:
A szombati irtó késői lefekvés miatt Marci 9-kor kelt, a többiekkel nem volt ilyen szerencsénk. De nem is értünk rá, hiszen Kerkakutasra voltunk hivatalosak. A helybe én személy szerint beleszerettem. Gyönyörű, csendes. A fiúknak elsősorban az állatok tetszettek: a szarvasok, muflonok és persze a rengeteg kis béka. Még Lackó is megfogta őket, Marci pedig egy egész csapatot fogott össze…













































És amire nagyon büszkék vagyunk:
Apát kinevezték adjunktusnak! Így mostantól nem egyszerűen Doktor úr, hanem Adjunktus úr!!!