Zebegénynek van hangulata. Szűk, kanyargós, "hegyre föl és hegyről" le kis utcák, vagy a macskaköves "sétáló utca". Persze a fiúknak leginkább a patak tetszett. Nehezen szakadtak el a látványtól, de végül sikerült eljutnunk a Múzeum bejáratáig:
A Múzeum egy hatalmas meglepetés volt számunkra. Farkas Vince kapitány magán kiállítását nézhettük meg. Nem csak a világ minden tájáról összegyűjtött "emlékeket" tekinthettük meg, hanem gyönyörű makettekkel bemutatták a hajózás történetét a majmoktól egészen napjainkig. A kapitány lánya olyan szeretettel és érdekesen mesélt a hajókról, a hajózásról, a tengeri halakról és minden egyes tárgyról, hogy öröm volt hallgatni. Marci is csak úgy itta a szavakat. Judit néninek meg is mondtuk, hogy ide Apát feltétlenül el kell hoznunk legközelebb!
A Múzeum után a fiúk szinte kérdés nélkül szaladtak fel a hegyoldalon a Trianon emlékműhöz. Az idő miatt a kilátás sajnos nem a legjobb volt a Dunakanyarra, de be kell vallani, hogy a fiúkat jobban izgatta a meredek lépcső illetve az emlékmű körüli füves terület....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése